Párommal nagyon nehéz a kapcsolat, sokszor eldurvul a veszekedés. Mit tegyek?

Ha mindketten érzelmi roncsok vagytok, akkor nem egymást kéne kínozni, hanem önmagatokat rendbe tenni.

Keress egy olyan férfit, aki 1) magyarul anyanyelvi szinten beszél, hogy ne kelljen/lehessen félreérteni dolgokat és 2) aki nem traumatizált családból jön mindenféle sérelemmel.

De ezt is csak akkor, ha ezt a kapcsolatot lezárod, és egy pszichológus segítségével ráébredsz, hogy miért sértődsz meg minden szaron. Bocsánat az explicit nyelvhasználatért.

Külön kéne válni mert ti nektek fogalmatok nincs a szerelemről, szeretetről és még az egymás iránti tiszteletről sem. Mindketten lelkileg sérültek vagytok és egymásban keresitek a megmentőt, betegesen kötődtök egymáshoz és azt nevezitek szerelemnek, szeretetnek. De ha nem kaptattok elég szeretetet otthon és nem dogloztátok fel a traumákat szakember segítségével és még egymásra is találtatok, egymást kínozzátok nem szerethetitek egymást mert önmagatokat sem szeretitek!!!

Szakítani kell még nem teszitek egymást teljesen a padlóra, vagy tragédia nem történik és pszichológushoz illene fordulni.

Együtt hiába mentek hozzá, a traumák feldolgozása, önmagad gyógyítása ÉN IDŐ-s munka és hosszú folyamat.

Átérzem a helyzeted kérdező, nagyon is. Egy ehhez kísértetélyesen hasonló kapcsolatom ért véget nemrég. Így utólag belátom viszont, hogy jobb kilépni és inkább a másik nélkül folytatni, mintsem tönkremenni mégjobban és neked is ezt tanácsolom.

Ha úgy érzed segítene, megoszthatom veled, hogy miket tapasztaltam egy ilyen kapcsolatban és hogy mi lett a vége.

Mit tégy, nem nyilvánvaló? Szakíts és irány az agyturkász!

Minél tovább maradsz vele annál inkább el fog fajulni köztetek a helyzet és annál inkább együtt maradtok.

Gondolom megütötted és visszakézből visszaütött.

Arra vársz, hogy a temetőben kössön ki valamelyikőtök a másik meg a börtönben, vagy a csodára?

Csoda nincs csak döntések sorozata és ha te vele maradsz arról te tehetsz!

"És azért fájna otthagyni a másikat mert mindketten tudjuk ezt, hogy ilyenkor a traumáint balhéznak egymással és nem mi."

Newflash:

Ne fogd kérlek szépen arra, hogy a gyermekkor nem volt felhőtlen egyikőtök számára sem mert már felnőtt emberek vagytok! - Mást és másokat könnyebb hibáztatni mint változtatni.

Ti nem voltatok azon még amikor szinglik voltatok, hogy javuljon a mentális állapot. - Önreflexió, fejlődés hiánya.

Inkább összejötettek, abban a hitben voltatok, hogy nem fog előbukanni, hogy mentális betegek vagytok, majd mikor feltűnt azóta azzal nyugtassátok egymást, hogy majd egymáson segíteni tudtok. -Kapcsolatfüggőség.

Konklúzió:

Nem lehet önmagát becsapnia senkinek és azt a mintát amiben nevelkedtettek viszitek tovább.

Csak kihasználjátok egymást, mérgezőek vagytok és megfogjátok inni a mérget amit egymásnak készítetettek elő ha nem teszel pontot ennek a toxikus kapcsolatnak a végére...

Kísértetiesen hasonló szituban vagyok, nálunk is általában úgy néz ki egy vita, hogy ő elvonul a megbántottságával, nem szól hozzám (állítólag azért, hogy ne bántoan meg meggondolatlanul hozzám vágott szavakkal) én viszont nem bírom elviselni, hogy így száll ki a vitából és nem ad teret megbeszélni.

Jelenleg ott tartunk, hogy próbáltam felvázolni a számomra fájó pontokat a kapcsolatunkban, amit nemes egyszerűséggel támadásnak vett, nem hajlandó megbeszélni.

Sajnálom kérdező, de szerintem nincs más megoldás, szakítani kell, az ilyen fajta kommunikáció csak rombol. Nekem még javasolták a parterapiat, mert igazábol a bajok forrása a nem megfelelő kommunikáció, de azok után hogy a felvetett próblémakra rögtön elutasításítóan vádlón reagált, nem aok értelmet látom.

Ha esetleg ti el tudtok jutni egy párterápiára,az még segíthet, mert ha alapból jó a kapcsolat, csak a kommunikáció miatt siklik ki, azt nagyon jól tudja egy ilyen terápia kezelni. Csak ahhoz mind a két félnek ugyanannyira benne kell lennie, akarnia kell.