Szeretnék gyereket, de rettegek a szüléstől és attól, hogy milyen anya leszek, szerintetek ezeken az érzéseken hogy lehet túllendülni?

35 éves vagyok, párom 6 évvel fiatalabb, 4,5 éve vagyunk együtt. Hihetetlen családcentrikus, ő már kezdetektől fogva azt mondta, hogy neki egy igazán nagy célja van az életben, hogy legyenek gyerekei és felesége, akiknek mindent meg tud adni. Az én gyerekkorom nem alakult túl fényesen, az anyukámmal nem tartom egyáltalán a kapcsolatot, csak nevelőanyukám és apukám van nekem, a nagyszüleim is nagyon fiatalon elhunytak. Ő viszont tényleg annyira szeretetteljes családi közegben nőtt fel, ami iszonyú ritka. Hiába nem élnek már egy háztartásban, naponta beszélnek, sokszor munka után is felugrik hozzájuk, húgával is nagyon szoros a kapcsolatuk. Nagyon szeretek én is a családjával lenni, jó érzés, hogy ennyire befogadtak. Amikor összejöttünk, akkor még munka mellett egyetemre jártam, megbeszéltük, hogy ameddig nem fejezem be, addig nem szeretnénk utódot. Befejeztem a sulit, majd adódott a munkahelyemen egy kihagyhatatlan lehetőség, magasabb pozícióba kerültem, ahonnan nem akartam elmenni közvetlen utána szülni. Most már tényleg minden adott ahhoz, hogy anyagilag, érzelmileg stabil kapcsolatban szintet lépjünk, én mégis rettegek a szüléstől. Tudja a párom, rengetegszer beszéltünk róla, biztosít, hogy nem lesz semmi baj, mellettem lesz, fogja a kezem, ne aggódjak olyasmin, hogy mennyit fog változni a testem. A másik félelmem, hogy a gyerekem nem fog szeretni, nem fog hozzám igazán kötődni, nagyon apás lesz, valamint nem fogja ismerni az egyik vér szerinti nagymamáját, anyukámat.