Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Van egy párom, 29 éves. Lassan 1 éves a kapcsolatunk. Kérdeztem tőle, hogy miért nem mutat be a szüleinek. Azt mondta nagyon fárasztóak tudnak lenni. Mondtam, hogy felnőtt vagyok, azért ezt ki tudom bírni. A következő válasz; vagy valaki fárasztaná őket, nézett el rám. Mondom, azért viselkedni is tudok.

Ő két éve lakik teljesen egyedül, én 4 hónapja. Nyilván azért választottam ezt, hátha többet tudnánk együtt lenni, meg potenciálisan összeköltözni egyszer. Nem kellett felhozzam a témát, a szülőlátogatás témája után behozta; hogy valakivel együttélni is nagyon fárasztó lehet. Mondtam, miert, nem vágysz ilyesmire? Válasz, nem erről van szó, de valakivel máskor feküdni, meg mondjuk kelni az elég kellemetlen. Főleg, mivel én most például nem úgy élek ahogy ő. De ha kezdek az új munkahelyemen, akkor biztos nem akarok én se fent maradni 11 után, mert korábban kell kelnem nekem is a tömegkőzlekedés miatt.

Erre nem igazán tudtam értelmesen reagálni, de arról azért felvilágosítottam hogy egy kapcsolatban sem lehet megmondani a másiknak, mikor keljen meg feküdjön. Plusz ez azert elég ostoba kifogás.

Azt már meg se kerdeztem, hogy akkor hogy képzeli ezt a dolgot velünk. Sosem lakott más nővel sem, de ennyi idősen semmi értelme várni a másikra, hogy na majd mikor jön meg a kedve "elköteleződni", mert szerintem az összeköltözés az még nem az, csak enélkül akkor sincs értelme kèt felnőtt embernek tolni ezt a szekeret.

1 hónapja voltunk nyaralni, azóta kimozdulós program csak kettesben nem volt (haverokkal kimenni nekem totál más feeling, számomra nem számít randinak). A kanapén punnyadás, filmnézés, szex és valami kaja elkészítése ami érdekli, röviden ennyi.

Nagyon-nagyon meg kéne értetni vele, hogy egy nő nem alapértelmezés az életben, ha nem törtènik semmi, akkor nem biztos, hogy maradni akarok. Ez teljesen független attól, hogy szeretem-e, de nekem azt kell nézzem, ami NEKEM jó, és erre semmit sem lehet építeni, mert már most is egy semmi.