Egy ilyen élethelyzetben, nekem hol van a “helyem”?

Ez nem szó szerinti párkapcsolati probléma, csak így a saját “helyemmel”/ hozzáállásommal kapcsolatban nem tudom hogy legyek.

Szóval a barátnőmmel 3 éve vagyunk együtt, együtt is élünk. Karácsonykor terveztem még megkérni a kezét, de novemberben végig haldoklott a mamája, és 29.-én meg is halt, így nyilván tudtam, már az elején, hogy most nem a legalkalmasabb a lánykérés.

A nagymamája alkoholista volt sajnos, és évek óta nem volt már jól. Kialakultak a betegségei, májcirrózis, elhaltak agysejtjei, minden ilyesmi, de az tabu volt a családban, minden. A barátnőm és a szülei is csak a tünetek alapján próbálták kikövetkeztetni, hogy mi lehet. De már félrebeszélt, sokszor nem is volt magánál, nem reagált semmire, alig tudott járni, el sem hagyta a lakást. Én csak ebben az állapotában ismertem őt meg. De elvileg régen kedves ember volt, és a barátnőm egyetlen nagymamája, mert a másik nem kíváncsi a lányára (“anyósom”).

Novemberben egyik éjjel elesett, mert nem szólt a férjének, hogy segítsen neki. Bevitték a kórházba, ahol sorra minden kiderült, mennyi betegsége van, rosszul szedte a vérhígítót, lebénult az esés után. Minden. Napról napra változott a helyzet. Aztán megállt a szíve a férje és “apósom” jelenlétében, visszahozták, de kómában maradt, azt mondták, már nem fog magához térni, de megtörtént, eleinte javult, aztán meghalt. Szóval kb így ez zajlott le novemberben. Hamvasztást kértek, “apósom” meg a barátnőm intézték az ügyeket, megbeszélték, hogy a hamvakat csak januárban hozzák el, de karácsony előtt egy héttel kb felhívták barátnőm nagyapját, hogy el lehet vinni a hamvakat, ő pedig, úgy döntött haza akarja vinni. Az egész karácsony ennek a hangulatában telt, szóval nem volt igazán jó, a temetés januárban volt, vízre engedés volt. Ott az egyik kedvenc számát lejátszották, amin a barátnőm elsírta magát, hozzám bújt, utána az étteremig még végig sírt, az autóban még összeszedte magát, és úgy bementünk, de akkor sírt emiatt először. Azóta van, hogy dühös, magára, hogy nem kellett volna hagynia eddig fajulni a helyzetet, van hogy meséli, hogy vele álmodott, mikor még ő gyerek volt. Mindenféle régi történeteket mesél, néha viszont dühös, hogy hogy tehette ezt a családdal, hogy kérhetett volna segítséget, hogy miért titkolta minden betegségét, miért nem figyelt a gyógyszereire. Dühös a nagyapjára, hogy ezt hagyta, de azért segít neki, néha sajnálja. Néha az egészségügyet szidja, hogy elvihette volna magánkórházba, de nem volt rá pénzük. Emlegeti, hogy milyen szörnyű volt a karácsony, pedig ő imádja a karácsonyt, emiatt akartam karácsonykor megkérni a kezét, mert kevés dolgot tudok amit jobban imádna mint a telet-karácsonyt azt az időszakot. Én tudom, hogy a gyász nagyon sok féle, meg hosszú dolog, és támogatni szeretném, de most nem tudom, hogy ebbe mennyire kell belefolynom, terápia, ilyesmi. Mostanában sokkal többször sír, akár szomorúan akár dühében, mint tavaly évvégén, szerintem most jön ki rajta, de nem tudom mit tudok tenni, hogy segítsek. Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, csak nagyjából átfogó képet akartam adni. Nagyon köszönöm, ha tudtok segíteni. 27F