Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez még elfogadható, hogy nem a barátommal beszélem meg a lelki problémáim és az érzéseim, hanem más emberekkel?
Nem egy érzelgős típus. Csendes, zárkózott is.
Ő sem mutatja ki az érzéseit (csak ha vidám, vagy ha fáradt, ezt a kettőt tudja kimutatni).
Én eleve így ismertem meg, és így fogadtam el, ennek tudatában jöttem össze vele.
A bibi az, hogy én viszont nagyon lelkizős nő vagyok.
Szeretem egyből kifejezni, ha valami nyomja a lelkem (nem panaszkodás!), és megbeszélni valakivel és úgy megtalálni a megoldást.
A barátommal ez nem megy. Ha kérem tőle, hogy mondja el, mi nyomja, mert érzem hogy valami más rajta, akkor inkább csak kikerüli a témát, és nem akar semmiről beszélni.
Engem meghallgat többnyire, de látszik, hogy nem tud vele mit kezdeni. Nem tud együttérezni, nem tud segíteni abban hogy jobban érezzem magam.
Ennek ellenére mégis szeretem őt, hogy ebben különbözünk.
Van viszont három férfi jóbarátom és egy barátnőm, akikkel nagyon jól meg tudom ezeket a lelkizéseket osztani.
Nem lelki szemetesládának használom őket, mert ők is viszont megosztják velem a pszichés terheiket, és kölcsönösen meghallgatjuk egymást, sőt, motiváljuk egymást.
Vannak férfiak, akik igenis, ki merik és ki tudják fejezni az érzéseiket. És nagyon jó, hogy ilyen személyeket tudhatok magam mellett. Érzelmi biztonságot adnak a hétköznapokban.
Külső szemlélőként ti hogyan látjátok ezt? Belefér, hogy más férfiakkal (+1 nővel) osztom meg (és ők is osztják meg velem) a kétségeinket, bántalmainkat, problémáinkat, nem pedig a barátommal?
Barátommal már nagyon sokféle oldalról próbáltam ezt a témát bejárni, eredménytelenül. Kezdeményező vagyok, gyakran mondom neki, hogy bármi van, én mellette vagyok, csak jelezze, ha szeretne valamit kifejezni, de semmi. Ő ilyen és kész.
(Mivel ez a gyk, fontos hangsúlyoznom, hogy a fenti ismerőseimmel soha nem áll szándékomban párkapcsolatot kialakítani :D hiába egyezik velük a lelkivilág, ennyitől nem fogok félrelépni senkivel. Barátomat szeretem, kész, pont, tudom hogy érzelemmentes pasi, de ennek ellenére vele vagyok, mert szeretem.)
Tehát összegezve, mennyire van rendben, hogy másokkal élem meg azt, amit egy átlagos párkapcsolatban a párok egymás között szoktak inkább?
Én 30, ő 34 éves.
válasza:"Úgy értettem, hogy elég lesz ha szomorú lesz a kérdező, elege lesz az egészből és ott lesz mellette a haver, vagy mindketten isznak és ágyba bújnak."
A kérdező kapcsolatát én is nagyon gáznak tartom, de ilyet kijelenteni, mint amit fent idéztem tőled, egy számodra tökidegen emberről azért szerintem elég meredek, már ne is haragudj.
válasza: válasza:"A párom egyáltalán nem beszél az érzéseiröl, már ha egyáltalán vannak neki."
VS.
"4-essel viszont nem értek egyet, nem gondolom, hogy az ilyen pasi "nem szeret". Szeret, csak nem mutatja. Kifejezi máshogy."
Ellentmondásos csak szólok. Ha nincsenek érzései még te sem vagy benne biztos akkor miért ostobaság olyasmit feltételezni, hogy nem képes szeretni. Habár több lehetőséget is feltüntettem.
Aki nem tud kommunikálni azzal nem mész semmire mert nem mondja el, hogy neki nem tetszik a viselkedésed, vagy ellenkezőleg csak van magának.
Az ilyen emberek mint a kérdező párja lelkileg sérült emberek és normális ember menekül tőlük még ismerkedés során.
"Ő sem mutatja ki az érzéseit (csak ha vidám, vagy ha fáradt, ezt a kettőt tudja kimutatni)."
Na ha azt kifejezi amikor fáradt akkor azt is lehet ki fogja ha jól felidegesíti a kérdező. Az ilyenek magukban tartják ami bántja őket és egyszer csak felszínre tör.
Persze ez nem mindegyikre érvényes. Viszont akkor se illenek össze, a szeretetnyelvük, személyiségük különbözik. Ebből jó, boldog párkapcsolat nem lesz, sőt most sem az. Akkor meg minek kínlódik vele? Nem értem.
"
válasza:#12: "Akkor most azt akarjátok mondani, hogy amelyik pasi nem kommunikatív, az nem alkalmas párkapcsolatra?"
Számomra egyértelműen párkapcsolatra alkalmatlan, igen. Soha eszembe se jutna rongálni az életminőségemet ilyen ember társaságával. Mert egy ilyen ember semmi olyat nem tudna nekem adni, amit én egyáltalán értékelhetőnek tartanék / éreznék. Mások meg másképp gondolják. Mindenki döntse el, neki mi az, ami belefér.
válasza: válasza: válasza:"Vannak férfiak, akik igenis, ki merik és ki tudják fejezni az érzéseiket."
Épp ezért ilyen férfit kell keresned magad mellé. Ez hosszú távon nem lesz működőképes.
A férfi barátaid meg honnan tudnák pl mi a baja a párodnak? Sehonnan, max tippelni tudnak.
"Úgy értettem, hogy elég lesz ha szomorú lesz a kérdező, elege lesz az egészből és ott lesz mellette a haver, vagy mindketten isznak és ágyba bújnak." 😆
Hát nekem 2 nagyon jó férfi barátom van, minden szrba egymás mellett voltunk...15 év alatt sose történt ilyen.
válasza:17!
Csakhogy nem mindenki te és a te férfibarátaid. A kérdező már felvetette gondolatban, hogy ő nem csalná meg a párját még mielőtt valaki beléállna. Pontosan amiatt írtam, hogy:
"Sajna benne van a pakliban..."
Tehát egyáltalán nem biztos, nem vagyok jós úgyhogy nem kéne azon a részen lovagolni.
Egyáltalán nem biztos, hogy megcsalja fizikailag, de az több mint valószínű, hogy érzelmi szálon hűtlen lesz hozzá ha nem vett véget minél előbb a kapcsolatnak.
Nem fix az se, hogy fiúbaráttal történne meg, azt is írtam és mégis csak azon vagy kiakadva.
Maga az életből indulok ki ugyanúgy mint más. Ez miért olyan kiakasztó?
Istenem szakítson és inkább legyen olyan férfival aki megad neki mindent, valamint legalábbis arra törekszik.
Ha meg nem tud vele szakítani mert szereti akkor várja meg míg kiszeret belőle, de akkor is nevetséges más emberekkel pótolni ami hiányzik neki.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!