Ez még elfogadható, hogy nem a barátommal beszélem meg a lelki problémáim és az érzéseim, hanem más emberekkel?

"Tehát összegezve, mennyire van rendben, hogy másokkal élem meg azt, amit egy átlagos párkapcsolatban a párok egymás között szoktak inkább?"

-0,00000001%-ban van rendben vagyis semennyire és nem azért mert elmondod a barátaidnak az élményeid, gondjaid hanem azért mert a párodnak hiába mondod ő nem érti meg egyáltalán, vagy nem érdekli.

"Barátomat szeretem, kész, pont, tudom hogy érzelemmentes pasi, de ennek ellenére vele vagyok, mert szeretem."

Ha ő érzelemmentes akkor nem szeret téged, lehet aromantikus, lehet "pszichopata-félesség" és akármi gondja is akad nem fogja veled megosztani hiába vagy vevő rá. Inkább kirak téged az utcára, de lehet előtte elhord aminek tud, sőt lehet egyszer úgy kiakad, hogy kapni is fogsz.

Nem veheted rá pszichológiai tanácsadásokra ha ő nem hajlandó változtatni magán és mivel neked fontos, hogy kommunikálni tudj a pároddal nem fog működni a kapcsolat. Igazából most sem működik, csak döcög...

Tiszta időpocsékolás vele maradnod, más férfi elmondaná az érzéseit sokkal jobban és te is neki.

Ugyanez a probléma van nálunk is, csak annyi különbséggel, hogy én nem vagyok az a "nagyon" lelkizös nö, csak úgy normál szinten. A párom egyáltalán nem beszél az érzéseiröl, már ha egyáltalán vannak neki. Én se nagyon kommunikálom vele ezeket, mert semmit nem tud vele kezdeni. Ehelyett nekem is vannak mások, akikkel viszont kibeszélhetjük magunkat.

4-essel viszont nem értek egyet, nem gondolom, hogy az ilyen pasi "nem szeret". Szeret, csak nem mutatja. Kifejezi máshogy.

Azt sem gondolom, hogy emögött agresszivitás állna, az én párom a legjámborabb ember a világon, soha rosszat senkire nem mondana, ha szóba is jön bármilyen személyeskedés mások irányába, azt mondja, hogy ez nem rá tartozik. Kezet meg még egy pókra sem emelne a sarokban.

Kérdezö, persze hogy nincs ez rendben, semennyire se (ezt én is tudom). És igen, a lelkizés már egy lépés a másik ember felé, hiszen ö beenged a lelkébe, míg a párod nem. Így sajnos mélyebb kapcsolatot lehet kialakítani (a másik férfival), aminek elöbb-utóbb nem lesz jó vége.

Én (még) ott tartok, hogy egyelöre van ezen kívül is számos jó tulajdonsága, ami ezt a hiányosságot ellensúlyozza.

Nekem eszembe nem jutott volna, hogy miért ne lenne rendben a barátaiddal lelkizni bizonyos pontig, de még hogyha át is futott volna az agyamon nem számít. Az a lényeg, hogy neked jár a fejedben, hogy elfogadható-e.

Tehát igazság szerint úgy érzed, hogy egyáltalán nem akceptálható. Azért is védekeztél, magyarázkodtál, hogy te nem csalnád meg. Na most vagy már érzelmileg világba hűtlen vagy már most hozzá, vagy attól tartasz. Minket válaszolókat megpróbálhatsz átverni, de látod saját magad becsapni nem tudod. Amúgy ha jobban belegondolok azért mégha csak női barátnak ventillálnál az sincs teljes mértékben rendben ha te a ti kapcsolatokban nem teheted ezt meg mert nem kölcsönös és persze mert hiába barátnő minden akkor se tartozik rá. De hogy még a fiú barátok is többet tudnak rólad mint a párod, vagy jobban látnak el tanácsokkal így nagyon gáz. Sajna tényleg benne van a pakliban főleg, mivel te magad hozzáraktad, hogy elég lesz neked egy gyenge pillanat, illuminált állapot és valamelyik fiúbarát le fog varrni mint a pinty...

#7: "valamelyik fiúbarát le fog varrni mint a pinty..."

Mármint visszaélve a nem teljesen józan / beszámítható állapotával lényegében ráerőszakolja magát, így érted?

Nem. De ilyesmi is természetesen előfordulhat.

Úgy értettem, hogy elég lesz ha szomorú lesz a kérdező, elege lesz az egészből és ott lesz mellette a haver, vagy mindketten isznak és ágyba bújnak. Persze simán lehet az idegen is, vagy valamilyen kolléga aki meg fog neki tetszeni és beszélgetni is tud vele ha nem szakít a párjával. Ha van esze megteszi, ez a kapcsolat nem ér semmit.