Más nőknek hogy lehet hogy olyan pasija van aki nem hagyja el, nekem meg miért csak az utóbbiak jutnak?

1. Ne másokkal foglalkozz, hanem magaddal! A vágyakozás egy dolog, de amit én látok, az már irigység. Az pedig soha nem lesz vonzó. Értem én, hogy vágysz a jóra, de másoktól ne sajnáld azt!

2. Prioritások. Félre ne értsd, nem azt mondom, hogy más téren ne legyenek elvárásaid, de legyen egy ésszerű sorrend! Mondjuk az első helyen a hűség, megbízhatóság, és érzelmi fejlettség.

3. Legyen egy határozott, de józan elvárásod afelől, hogy a másik milyen legyen! És ha ennek nem felel meg, akkor egyszerűen nem pazarlod rá az idődet. Mert ha tényleg olyan, amilyennek mondod, hogy láthatóan csak időt húzni vannak veled, akkor tök felesleges hónapokat időzni vele.

Aztán persze azt is azért érdemes átgondolni, hogy vajon tényleg mindent reálisan látsz-e? Vagy esetleg már a keserűség és irigység teljesen elvakított? Sőt, igazából 100%, hogy nem látsz mindent tisztán, ez egyértelműen lerí a szövegedből. Rémesen kisarkítva, és szélsőségesen látod a világot.

A helyzet az, hogy a párkapcsolat bizonyos mértékben szerencse kérdése is. Az baromi ritka, hogy valakinek elsőre minden sikerül. Csak a legtöbb ember kesergés helyett tudomásul veszi, és ahelyett, hogy fél évig még erőltetné, ami nem működik, inkább keres egy megfelelőbb társat.

Azt se felejtsük el, hogy a párkapcsolat nem egy statikus dolog. Ez nem úgy működik, hogy meglátjátok egymást, aztán 100%ra garantált, hogy a következő 50 évet egymás mellett töltitek el. Ennek van egy kialakulási folyamata. Érdemes elgondolkodnod, hogy vajon nálad ez a folyamat miért megy mindig csődbe?

"Más nőktől miért nem lépnek le"

De, másoktól is lelépnek, másoknak sem sikerül semmi, csak ugye ha ezt belátnád, nem tudnád sajnáltatni magad...

"mikor nem is különbek?"

De.

Nem irigyek, nem rosszindulatúak, és nem felületesek.

Az irigység, és a rosszindulat pedig rémesen taszító.