Éreztétek már úgy, hogy egy kapcsolatban viszonzatlan a szeretetetek?

Már két éve vagyunk együtt, és én nagyon szeretem a párom. Igyekszem ezt kifejezni is. Munka mellett mindig főzök neki, általában két naponta, de akkor nyilván úgy, hogy a “nem főzős” napra is legyen kajánk. Ráadásul mindig figyelmesen, próbálok minél változatosabb és finomabb dolgokat kitalálni. Sosem zavarom, ha én ideje van. Mindig együtt vacsorázunk, és mindent amit mesél meghallgatok, és megjegyzem. Szokott tőlem apróságokat is kapni, ha valamiről eszembe jut. Vagy mikor ruha boltban járok, mindig veszek neki valamit, mert tudom, hogy magának nem szeret vásárolni. Néha csak úgy “ok nélkül” meg szoktam csókolni, mert szeretem. Hétvégente ágyba, kávét, reggelit szoktam magunknak csinálni, ezt én is nagyon szeretem. Viszont teljesen azt érzem, hogy távolodunk el. Este már nem bújik oda hozzám, ha én hozzábújok egy idő után elfordul. Kevesebb időt töltünk együtt. Sokat dolgozik mostanában, aztán általában még este jár futni vagy edzeni. A szex is kevesebb lett az elmúlt időben, és kevésbé “intenzív” is. Mikor hazaér, általában nem is köszön, elmegy zuhanyozni, átöltözni, minden, és csak az után jön ki. Viszont tegnap este, mikor hozzábújtam, megkérdeztem, hogy miért van velem, igazából azért, mert napok óta nem is mondta, hogy szeret, vagy adott volna egy igazi csókot, vagy bármi, szóval erre az volt a válasza, hogy “miért, tudsz jobbat?” gondolom, hogy viccnek szánta, nekem úgy jött át, de minden vicc fele igaz, és nem esett jól.:) Úgy érzem, ő csak él mellettem, örül, hogy a háztartásra nem igen van gondja, ami az ő feladata, azt hétvégén megcsinálja, meg napi max fél óra elmosogatni, általában csak a vacsora utáni tányérokat, talán egy-egy megmaradt fazekat szokott, de ennyi. Viszont ez azért furcsa 25-27 évesen, nem? Vagy túl sok az igényem, és idővel minden kapcsolat átalakul? (Nagyon köszönök előre is minden választ:)) 25N