Meg lehet utálni valakit 5 év után?

Több mint egyéve különalszunk, válásról szó sincs. Tudom hogy valamilyen szinten szeret, de nálam ez a vonat már rég elment. Volt egy hosszú betegségem ami hálistennek elmúlt, de nagyon megviselt a gyógyulás folyamata, depressziós is lettem, a párom meg nem volt mellettem amikor igazán szükséges lett volna rá, mert dolgozott. Egyrészt megértem mert betegen én nem tudtam dolgozni, és ö volt a kenyérkeresö. De nagyon egyedül hagyott és sose tudtam újra megbizni benne. Csak egy békés együttélést akarok már, semmi lélektársi szint meg ilyen marhaságok. Néha viszont random odajön hozzám kanosan hogy “mégmindigszépnek talál” meg hasonló büvös mondatok, de nekem gusztusom sincs hozzá. (Plusz a gyógyszeremnek egyik mellékhatása is a csökkent libidó). Olyan mintha egy idegen lenne, ez talán a legjobb leírás. Azt se tudja hogy reggel kávét vagy teát iszom. Nem értem saját magamat, tényleg meg lehet utálni valakit ennyire 5 év után csak mert nem volt mellettem amikor kellett volna?