Mennyit szoktatok arra gondolni, hogy a pasitok el fog hagyni egy sokkal jobb csajért?

12 éves kapcsolatomnak lett vége 2021-ben, amit nagyon sokáig tartott feldolgoznom. Teljesen abban a hitben voltam, hogy sose lesz már senkim, egyedül fogok maradni életem végéig. Jártam pszichológushoz, barátnőim is mellettem voltak, mégis reménytelennek éreztem mindent. Nem jártam el direktben ismerkedni sehova, ha valaki kezdeményezett buliban, azt elutasítottam azonnal, Tinderen 2 napig voltam fenn, majd töröltem az egészet. Tavaly nyáron a munkahelyemre egy másik kamionos pasi hozott árukat, mint aki korábban volt. Munka után a neve alapján megkerestem és ráírtam, randit kezdeményeztem nála. Kiderült, hogy csak egyszeri alkalomról volt szó, egy kollégáját helyettesítette. Találkoztunk, hosszú idő után úgy éreztem, hogy egy szuper napom volt neki köszönhetően. A fellegekben jártam, hogy a randi végén búcsúzásnál megölelt. Azt hittem, hogy akár kapcsolat is lehet köztünk, de őszintén megírta, hogy neki csak olyan lányok jöhetnek szóba, akik naponta edzenek, bejön neki, ha egy lány izmos. Erre vérszemet kaptam, elhatároztam, hogy változtatok az addigi életvitelemen. Nem voltam kövér egyáltalán, de heti 2-3-szor jó, ha edzettem, kajára sem nagyon figyeltem. Fél év elteltével már nagyon látványos volt a változás, újból megkerestem, hogy találkozzunk, mondtam, hogy van egy meglepetésem számára. Ledöbbent, hogy milyen csinos lettem, bár azt mondta, hogy nem kérte ezt tőlem, kicsit lelkiismeretfurdalása is van, hogy ő semmit nem tett, én mégis ekkora áldozatot hoztam érte. Utána éreztem, hogy ő is nagyon odavan értem, végül márciusban összejöttünk. Egyrészt nagyon boldog vagyok mellette és büszke is, hogy egy ennyire helyes, értelmes pasi engem választott társnak. Másrészt ott van bennem, hogy találni fog nálam jobb csajt, ezt neki is elmondtam, igyekezett nyugtatni, de bennem mégis ott motoszkál a félsz. Azóta is edzek naponta, mindennap főzök, egészségesen táplálkozom, sokak szerint min. 10 évet letagadhatnék, figyelek a megjelenésemre, de mégis sokat agyalok ezen.