Elkeseredett vagyok, nem tudom mit tegyek. Nárcisztikus a párom és lelkileg teljesen tönkre tesz, már napi szinten. A kisbabánk úton van,hamarosan megszületik, de a várandóságom sírással és stresszel telik. Nem tudom helyrehozható-e a helyzetünk?

2 éve vagyunk együtt és 2 éve együtt is élünk párom házában. A kapcsolatunk nagyon jól indult és boldogoknak mondhattuk magunkat, nagyon szerelmesek voltunk

Kb.fél éve kezdődött, hogy a párom szörnyen kifordult magából, apróbb veszekedések jöttek, ha szerettem volna leülni beszélni bármi gondunkról akkor nem hallgatott már meg,erőszakos és agresszív kezdett lenni. Mindenért engem hibáztat. Kb.az összes nárcisztikus jegyet kipipálhatja. A kapcsolatunk elején ezek nem jöttek elő, de mostanában a hétköznapok és hétvégék is veszekedéssel telnek. Várandós vagyok, dolgozok sokat vagyok fáradt. A szex kapcsán követelőző és agresszív lett. Volt hogy meg is ütött. Előtte sose bántott de a várandóságom alatt ez volt már a 3. eset. Kétszer folytogatott és egyszer szájon vágott. Neki napi többször igénye van a szexre (reggel és este is) és ha nincs kedvem vagy kimerült vagyok akkor veszekedésbe fajul az egész, vagy megfenyeget hogy elmegy máshoz kefélni. Mostanában az ágyból is kirángat ha nem kapja meg. Vagy az exeit emlegeti hogy "velük ez sose volt gond, csak te vagy ilyen szemét". De az a helyzet, hogy amikor fél napokat veszekszünk és még bánt is, nincs kedvem a szexhez sem. Kb.gondolni sem tudok rá. Emiatt még több konfliktus alakul ki köztünk...

Probléma a házimunka. Másfél évig teljesen vittem a háztartást (főzés, mosás, takaritás, udvar, kert rendbetétele) alapvetőnek éreztem, amikor odaköltöztem hozzá.Nem kértem sose, hogy osszuk el, de volt, hogy apróbbakat segített (pl:mosás, teregetés, seprés..). Az utóbbi fél évben már sose segített ha sirva könyörgök se. Néha szétszakadok h a házat kisubickoljam, varandósan nehéz egy 2 szintes házat rendbetenni. De feleslegesen kérem, mert őt nem érdekli hogy tisztaság van e, takaritás után is betrappol sáros cipővel, rendetlenséget csinál, kirángatja, összetúrja a frissen mosott-hajtott ruhákat a szekrényből. Nekem emiatt éjjel-nappalom a házimunka. És ezert is kritizál, mert szerinte beteges tisztaság-mániám van.

Emberi kapcsolatok. Mikor összejöttünk is eljartam szüleimhez par napra, barátokhoz egy-egy estére vagy épp programot csinaltunk barátnőimmel. Akkor nem zavarta. Most már rendszeresen megkapom, hogy mindenfele ténfergek és gonosz vagyok mert otthon hagyom őt, nem vele töltöm minden időmet...már a barátaimmal való talalkozas is bűn és mindennek elhord, ebből is csak veszekedés van, pedig régen nem volt probléma.

Nem tudom h helyrehozható-e ez a kapcsolat. A kisbabánkért jó lenne, mert párom akarta ezt a gyermeket, ő mindennél jobban apa szeretne lenni. Én viszont már félek attól, hogy az a terror amit most kapok napi szinten az a gyermek életének a része is lesz...Ti mit tanácsoltok? Érdemes küzdeni a kapcsolatért? Helyrehozható ennyi sérelem? Meg lehet változtatni ezt úgy, hogy valaki ilyen jellemű?