Lelkileg összetört, gyenge barátnőt érdemes kimenteni a helyzetéből?

Senkit ne akarjunk megmenteni, ha ő nem akarja.

Miért nem nála van a gyereke?

Akkor ez a nő el tudja tartani a gyerekét egyedül is vagy a szüleinél tud csak lakni...?

Ha nem akar hozzád költözni, akkor hogyan költöztetnéd magadhoz?

Szerintem a szülők az unoka érdekeit nézik. Egy gyereknek állandóság kell, drámák nélkül.

Figyu, képzeld el, hogy hozzád költöznek. Átalakítanád a lakásodat, hogy a gyerek is elférjen? És vigyáznál rá, amíg szeretne mondjuk futni járni heti kétszer vagy ha nem érne oda az óvódába? Beleállnál a konfliktusokba az exével és a szüleivel? És mi van, ha fél év múlva összevesztek? Tudod vállalni ezt a felelősséget lelkileg és anyagilag?

Nekem is van két gyerekem, így költöztünk össze, no de én önálló vagyok tényleg. Saját lakás, jó karrier, egyedül is meg tudom őket oldani a szüleim nélkül (bár szeretem őket és ha nagyon muszáj, másik városból is átjönnek). De nagyon hosszú volt az idő, mire bele mertem vágni, mire biztos voltam benne, hogy nem csak velem, hanem a gyerekeimmel is jól ki fog jönni a párom. Szóval nem vagyok ellene a mozaikozásnak, az elvált pároknak is joguk van a boldogsághoz. De a gyerek nem kiskutya, akivel csak akkor foglalkozol, ha kedved van hozzá.

Kimenteni...ezen ne gondolkozz. Az első legfontosabb kérdés, hogy szeretet, szerelem van-e. Anélkül nem érdemes semmi se. Minden ember problémás meg elviselhetetlen vagy az lesz előbb-utóbb. Ha szerelem van, akkor meg van az alap ahhoz, hogy a másikat ne csak elviseld magad mellett, hanem könnyebb legyen minden. Anélkúl meg kínlódás az egész, jobb egyedúl, max.anyagi előnyei vannak.

Az viszont nyilván nem jó felállás egy párkapcsolatra nézve, hogy gyerekszerepben él anyuciéknál. Valószínű erre ment rá eddig is minden kapcsolata. Láttam már ilyet, abban a házban a gyerek apukája egy befogadott senki volt, annyi beleszólása se volt a dolgokba, hogy a cumit mikor vegyék ki a gyerek szájából. Csak a szülőktől való függetlenítéssel van esélyetek, de ha a csaj nem akar felnőni, úgy végzed, mint az előző pasik.

Hát én a helyedben finoman presszionálnám a csajt, hogy forduljon pszichológushoz.

Itt érezhetően határhúzási és elengedési problémák lesznek. Egy felnőtt nőről beszélünk aki maga is anya már, a szülei mégis gyerekként kezelik, és eszerint kezelik a párkapcsolatait is - azaz téged.

Ez a csaj harca, mert ha te állsz ki a szülők ellenében, a csaj meg nem, akkor te leszel a köcsög. A cajnak kell kiharcolnia, hogy márpedig te vagy az ő párja és ha téged leszólnak, őt is leszólják.

Ehez viszont bátorság és tudatosság kel. Ezek felismerésében, célok kitűzésében és a végrehajtásban is segíthet a pszichológus.