A párom nem félt egy kicsit sem, ha más férfival beszélek. Ettől függtlenül lehet, hogy szeret?

Nem olvastam a kommenteket, úgy válaszolok.

Én sem féltékenykedem, mégis szeretem a párom. Egyszerűen én úgy vagyok összerakva, hogy ha valakinél van okom a féltékenységre (=flörtölnek vele, és viszonozza, megcsal, stb), abban nem tudok bízni. Ha nem bízok benne, akkor nem vagyok együtt vele, mert a bizalmatlanság kinyír mindent. Akiben bízom, arra nem vagyok féltékeny.

Ha meg féltem valami férfitól a párom, attól nem azért féltem, mert jajj, mi van ha megcsal, hanem azért mert tudom, hogy milyen az a csávó. És itt a falu drogos, alkesz, machetés egyéneire kell gondolni, mint férfiak, akiktől féltem a párom. Este inkább ne mászkáljon, mert attól féltem, hogy megtámadják, nem attól, hogy mi van, ha megcsal.

Az én párom az elején kicsit féltekenyebb típus volt, rossz tapasztalatok, nem ismert még annyira, de mikor feltekenykedett, azt sem olyan borzasztoan csinalta. En elmagyaraztam egyszer ketszer hogy teljesen feleslegesen feltekenykedik. Akkor visszavett. Azota evek teltek el és úgy érzem maximálisan megbízik bennem.

Nem olyan rég voltunk valahol, egy kozos ismeros hát nem is tudom hogy mondjam, mintha megprobalt volna flörtölni velem, de én csak beszélgettem vele, probaltam intelligens maradni és barátságos lenni, hiszen az ő barájának a baratja volt inkábv :D . Parszor odalépett, o is szolt par szot, de teljes mertekben megbizott bennem még ha gondolhatta is hogy ha nem rajtam mulik akkor felszedhet a csávó. Egyaltalan nem érzem azt hogy emiatt kevesebb lennék neki, mert nem féltékenykedik már. Jó érzés hogy megbízik bennem, megismert, tudja ki vagyok. Nekem ez azt jelenti hogy a kapcsolatunk már olyan mély, hogy teljes mertekben megbízik bennem és nekem inkább ez ad önbizalmat, mintha jelenetet rendezne utána vagy megjegyzéseket tenne.