A párom kér 2-3 napot a héten hogy töltsünk külön. Sok lennék neki?

Hát hogy soha ne tudjon beszélni...

Persze nyilván az se mindegy, hogy a kezdeményező milyen hangnemben vág a közös dolgok, problémák megbeszélésébe. De ha a másik minden ilyen kezdeményezést elhárít, akkor bizony az azt jelenti, hogy az illető alkalmatlan, éretlen a közös életre, párkapcsolatra legalábbis olyan szinten, ahogy a kérdező várja. Neki egy növény kell, akit be lehet tenni a sarokba, és ha akar, akkor odamegy hozzá, de a növény nem reklamál, csendben van, nem beszélget.

Kérdés, hogy a kérdező egy növény szintjén van-e, ill. megelégszik ennyivel, vagy azért többet szeretne.

Ha többet szeretne, mer-e lépni a változásért, vagy inkább beletörődik a jelenlegi helyzetbe, és azt mondja, hogy jól van az úgy, esetleg vár a csodára, hogy a palija megváltozik (nem fog, és ő sem tudja megváltoztatni)

Fogj egy lapot, írd le, hogy milyen érvek szólnak e "férfi" mellett, és milyenek ellene.

Amikor a szeretetet írnád, vigyázz azzal, hogy nehogy összekeverd a személyfüggéssel, szeretethiánnyal!

Térj ki olyan dolgokra is, mint a jövőkép, milyennek látod azt, öt év múlva megkapod tőle azt, amire vágysz, és most nem, vagy akkor sem. Csak mert lehet, hogy jobb lenne neked, ha most szembenéznél a dolgokkal, és akkor másnál nagyobb eséllyel kapnád azt meg.

Egyébként én is voltam úgy, hogy volt egy barátnőm, ő túl sokat akart, én meg nem. Én nem akartam, összeköltözni, engem kielégített az, hogy elvagyunk, de nincs komoly elköteleződés.

Miért? Mert nem szerettem igazán, és mert nem vonzott a közös jövőkép. Viszont azért amúgy jól elvoltam vele, élveztem a szeretetét, odaadását, és visszagondolva nagyon gáz voltam, hogy kihasználtam őt.