Velem van a gond, ha irigykedem arra a párra (ismerősöm), ahol az egyik fél rendszeresen üzleti úton van, sokat utazgat családjához, mégis boldog a két fél, mert ettől független szerintük ez az együtt töltött idő bőven elég?

Azért ez két nagyon durva szélsőség. Párkapcsolatban is szükség van egyedül töltött időre, amit meg is adunk egymásnak a párommal, de abba nem mennék bele, hogy egy hétig velem van aztán egy hétig külön vagyunk, mert ez nem kapcsolat. Nem is értem, amikor valaki párkapcsolatának nevezi azt, amikor a felek együtt sem élnek (felnőttként nem is akarnak össze költözni). Nagyon kenyelmes megoldás, hogy a másik csak akkor legyen ott, amikor tökéletes oldalát tudja neked mutatni, de csak úgy találod meg az igazi parodat, ha nem után jöttök egymás mellett sem, ha sokat vagytok együtt. Nekem nem kell egy olyan ember, mint pár, akinek a jó napjaimon kellek csak.

Szóval azt kellene letisztaznod magadban, hogy csak “általános” mennyiségű szabadidőre van szükséged a parodtol vagy pedig ilyen “kétlaki” életet akarsz élni és ennek megfelelően kell akkor ismerkedned is.

Minek irigykedni ilyenekre akiket csak a tavolságvtart össze? Ha naponta egyutt kéne lenniuk ilyeneknél akiknek a távolsagtartas a jó és idilli, rá is menne az egesz kapcsolatuk.

Nekem is vannak pl olyan barataim akikkel azert imadjuk csak egymást mert nem lakunk egyutt..