Más is van itt, aki 30 évesen is erősen kötődik a szüleihez, családjához?

Szerintem van egy természetes folyamata annak, amikor a “gyerek” leválik a szülőről. A család idővel a párod lesz és a gyerek(ek), ha terveztek együtt ilyeneket. Ez nem jelenti azt, hogy a szüleid már kevésbé fontosak! Nyugodtan tölts együtt velük időt, a többi meg alakul, ahogy alakul a maga idejében.

Én azt tanácsolom neked hogy ne görcsölj ezen. Amit fentebb írtam, az szerintem jönni fog akkor, amikor kell és azzal az emberrel, akivel ezt magától érthetődőnek érzed.

Szerintem a szülők első helyen vannak. Párod lehet tényleg, ha meg nem akkor is ott vannak melletted a szülők. Igazából az a gond, hogy titkolod kicsoda vagy és az egyik szülő nem tudja elfogadni,va másik valószínűleg nem fogadná el. Úgyhogy én szerintem ezért kötődsz ennyire. Az igazi szeretet szülőktől feltétel nélküli. Elfogadnak olyannak amilyen vagy, a te szexuális orientációdat úgyse tudják megváltoztatni.

Döntsd el, hogy maradsz-e hamis ember, vagy felvállalod kicsoda vagy. Egyértelműen ha nem megy akkor vess véget a kapcsolatnak mert az is hamis...

#8

Én minden családtagommal jóban vagyok, hetente találkozunk, a párjaimat meg gyorsabban váltogatom, mint sok srác az alsógatyáját🤣

Mégis azt mondom, hogy szülőkkel 2 hetes nyaralás a párunk nélkül weird.

10 az én szüleim is 70 közeliek. Belegondoltam. De, nekem nem két, három, öt családom van. Ha a párom valóban a pàrom, akkor nem hagyom ki a "családból", így a csalàdi nyaralásból sem. Emellett, akárhán, évesek, nekem sok belőlük 2 hét összezárva, bármennyire szeretem is őket.

A szüleim a testvéreim és a párom nincsenek alá fölé rendeltségi viszonyban a fejemben. De, nem is választom külön, hogy család és párom.

Szerintem azzal nincs gond, ha jó a kapcsolat, hogy felnőttként is tölt az ember minőségi időt a szüleivel. Akár közös nyaralás, ilyen-olyan programok, stb. 2 kicsi gyerekem van, és remélem, hogy lesz olyan kapcsolatunk, hogy majd 30 éves koruk körül is több időt szeretnének velem, velünk tölteni, mint párhavonta egy kötelező 1-2 órás csendben üldögélés a kanapén.

Ugyanakkor az, hogy ez a párkapcsolat helyett, annak rovására menjen, az nincs rendjén. Nyilván ha a te párod beletörődik, elfogadja és számára úgymond "oké", hogy te elmész a szüleiddel nyaralni 2 hétre, az a ti dolgotok, de én pl a saját gyerekeimtől ezt nem várnám el. A családot kiegészíti, és nem helyettesíti vagy felváltja a hozott, a választott pár. Normál esetben. Szóval hozzáadódik és több, gazdagabb lesz tőle minden résztvevő, főleg heteró kapcsolatnál, amikor ugye várhatóan gyerekek is lesznek (értsd jól: ezzel fizikailag is bővül a család, így értve). Nálatok ez valóban nehéz így, hogy még anyukád sem túl elfogadó veled szemben, gondolom apukád is emiatt nem tudja, mert nem fogadná el, ugyanakkor önmagad meghazudtolása, velük szemben játszott szerep amit csinálsz, és ha sokáig élnek még (70 évesen még simán lehet bő 20 éve apukádnak is, szóval hajrá), akkor azért ezt komolyan teljes fiatal és nem annyira fiatal felnőttkorodban így akarod csinálni? Megjátszani magad előttük? Miközben ennyire szoros a kapcsolatotok? Ez így nem élet, de ez csak az én privát véleményem.

Amúgy nekem rossz (volt) a kapcsolatom a szüleimmel, soha nem mentem volna velük sehova, de a férjem családjával nagyon jóban vagyunk, és velük közösen is megyünk nyaralni. De azért azon meglepődnék, ha a férjem nélkülem menne el velük, akár anyagi, akár más okból, ilyen hosszú időre. Értem, hogy nálatok ez miért alakult így, de ha nem vállalod fel a párod, akkor én inkább nem mennék ezekre a programokra, mert ez nagyon bántó lehet neki, még ha nem is mondja/mutatja.

#13 én meg azt, hogy simán belefér, főleg a kérdező helyzetében... ugyebár!

#8 vagyok

#17

Akkor inkább szakíts, mert egyelőre csak a konfliktust kerülöd szerencsétlennel és mindkettőtök idejét húzod.

31 éves nő vagyok. Nagyon szerető és összetartó családból jövök, a vőlegényem nem. Ennek ellenére semmit nem szól amiatt,hogy két hetente hazamegyek otthon aludni és nyaralni is el szoktunk menni együtt a családdal. Persze számolunk a vőlegényemmel is, néha jön, néha nem. Egyébként jó viszonyt ápol a szüleimmel, különösen apámmal (mindkettő motoros).

Többször kérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy ilyen sokat járok haza, de igazából sose értette a kérdést, "miért zavarna?"

Szóval szerintem nem fura. Késői gyerek vagyok, ki tudja mennyi időm van még a szüleimmel, ki akarom használni.

Aki ezt nem értette meg, az nem az én emberem volt.