Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok, lehet, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat?
Eddig nem tudtam volna szembenézni a dologgal, de mostanában egyre többször felmerül bennem, hogy mi is történik velem….
2,5 éve vagyunk együtt. Az eleje nagyon hirtelen és álomszerűen indult, ez az első kapcsolatom, pedig már 23 éves vagyok. Annyira egyértelmű volt, hogy minden porcikámért rajong, hogy fel sem
merült bennem, hogy valaha bárki más kellene neki. A legegyedibb dolgaimat emelte ki . Azt mondta úgy érzi megtalta az igazit, egy csoda, hogy egymásra találtunk. Mesélte, hogy már rengetegszer csalódott a szerelemben, és minden eddigi kapcsolatában “áldozat” volt, aki rengeteget tett a kapcsolatba és tiszta szívből szerette a párját, mégis elhanyagolták őt, és mindig ő volt a többet adó fél. Azt is mondta, hogy már úgy érezte, nincs érrtelme az életének, de miattam minden megváltozott. Sokat mesélt a gyerekkoráról, hogy mennyire magányos volt. Egy pillanat alatt összefonódtam a lelke legmélyebb bugyraival és helyette is sírattam azt a kisfiút akinek ezeket át kellett élnie. Barátai sem nagyon voltak/vannak, pedig nagyon vágyott rá, de azt mondta mindenki akit ő szeret lemond róla. De érzi, hogy én más vagyok.
Nagyjából 3-4 hónapig tartott ez a varázslat, aztán egyszercsak az érzelmes ragaszkodó emberből arrogáns rideg és kicsit bántó mondtaok hangzottak el. Pl. az hogy miattam nincs ideje semmire és hátráltatom az életét. (Pedig néha már én mondtam, hogy ne találkozzunk, mert minden nap csak velem akart lenni+csomót segítettem neki, mire hazaért kitakarítottam nála stb.)
Aztán feltűnt, hogy nagyon szépen mosolyog az “őrült” exére, és úgy bókolt neki, hogy én ott álltam mellette. Akkor még nem igazán zavartak ezek, csak furcsa volt. Aztán egyre többször ivott és olyankor mindig eltűnt mellőlem az egyetemi rendezvényeken és hiába hívtam/kerestem, kiderült, hogy szó nélkül ott hagyott az éjszaka közepén a buliban, úgy hogy amúgy nála aludtam. Olyan is volt, hogy eltűnt 3 lánnyal egy buliban és 4 órán keresztül nem tudtam róla semmit. Sokszor kritizál, és nagyon ritkán teszem szóvá hogy rosszul esik, erre a reakciója az volt, hogyha nem tetszik, akkor lehet szakítani. Már majdnem ott tartottam, hogy szakítok, de aztán megint olyan lett, mint az elején volt. Gondoskodó és szeretteljes, azt mondta nem bírná ki nélkülem az életét és tudja, hogy szörnyű ember, de megváltozik. Pár hónapig tartott. Aztán megint kezdődött a rossz…A barátaim pedig lassan “elkoptak” mellőlem. Kb. 15kg-t fogytam fél év alatt.
Az egyik exével rendszeresen találkozik (nem kettesben), mert jóban maradtak. De van egy másik csaj is, akivel együtt sem volt, mégis nagyon fura az egész…Nekem szidta őt, most meg mégis azt kell néznem, ahogy részegen megy utána, összenevetnek, hozzáér a derekához stb. A telefonjában megláttam egy üzenetet, hogy írt a lánynak éjjel, hogy “beszéljünk, légyszíves”, meg olyat is, hogy “örültem amikor megláttalak.”
Egyszer jóban vannak, máskor alig köszönnek egymásnak.
A végső húzás az volt, amikor pár héttel később egy harmadik lánnyal nevetgélt mâr jó ideje a koliban és amikor odamnetem azt mondta nekem, hogy “mi a f*szért nem tudsz elhúzni innen?” Mindezt úgy, hogy aznap reggel még a csillagokat is lehozta nekem. Erre rá 3 napra csókolózott a lánnyal…elmondta nekem, azt mondta, hogy semmit nem jelentett neki, és adjak neki egy esélyt, mert soha senkit nem szeretett még annyira, mint engem és a gyerekkori traumái miatt ilyen.
Most pár hónapja megint “minden jó”, felhozta az eljegyzés témát is…a teneyerén hordoz, állandóan öleget, mély beszélgetéseink vannak, mégis úgy érzem teljesen elfogytam. Képtelen vagyok elhagyni, de rettegek, hogy mi van ha megint jön valami rossz. Szerintetek van esély, hogy valóban megváltozott és rájött mit veszítene velem?
Tudjuk persze, ő egyébként nagyon jó ember. Finom, kedves, kivéve, amikor nem az.
Nézd, nem csak az idődet cseszed el, hanem mire kilépsz ebből a kapcsolatból az önbecsülésed a béka feneke alatt lesz az idegrendszered pedig romokban. Szerintem ennyit egy pasas sem ér meg, de te tudod. Nem fog megváltozni, csak mig vissza nem édesget. Már réges rég átlépte a vörös vonalat. Nem is értem mi a kérdés?
Annyira kötődöm hozzá, hogy szinte meghalnék ha nem lenne. És amikor látom azt az énjét, aki az elején is volt, amilyen ő mélyen belül, akkor úgy érzem csak szeretnem kell őt és akkor nem fogja felvenni magára ezt a “bántó álarcot”…
Rengeteg gyerekkori írását/naplóját megmutatta; és mindig ezt látom magam előtt, akkor is ha bántó…mert tudom, hogy nem jó kedvéből teszi. Fogalmam sincs, hogyan tudnék ebből valaha is kilépni…és utálom magam emiatt.
Azt várod újra, amilyen az elején volt, azért ragaszkodsz hozzá
Nem lesz már olyan
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!