Hogyan legyek türelmesebb, hogyan éljem/éljük túl ezt az időszakot?

Elég problémás eset vagyok, elég sokszor csaptak már be, használtak ki, és emiatt elég bizalmatlan vagyok. Ennek azonban a párom issza meg a levét, na meg leginkább én, mert borzasztó sokat emésztem magam (ebből ő szerintem nem sokat érzékel). Rettegek, hogy nem vagyok neki elég jó, hogy nem szeret. Őszintén megmondom, néha a telefonjába is belenézek. Nem találok persze semmit.

Bár mondja, és érezteti is, hogy szeret, de annyira félek, hogy csak mondja :(

Most is annyira fáj belül. Mostanában rengeteget dolgozik, nem lehet vele tervezni, mert nagy ritkán jön csak össze. Nameg ha vízszintesbe kerül, és becsukja a szemét, már álomba is zuhan. Kb. 1 hónapja van ez így, én iskolába kezdtem járni, másik városban vagyok kollégista, csak hétvégenként tudunk találkozni, de akkor is csak rohanás minden. Úgy szeretnék beszélgetni, mint régen is, elmenni "randizni"... Most van 1 hét szünetem az iskolában. Máskor, ha ilyen volt, egész héten össze voltunk ragadva. De mostanában más, ma este nem is jött el, mert fáradt, pedig itt lakunk egymástól kb. 5 percre (nem élünk együtt). Én meg legszívesebben minden este vele lennék.

Egyszerűen rettegek, hogy talál valami csinos, szép, okos lányt, és megunja a rám való várakozást (az iskola miatt). 2 hónapja azt mondta, hogy mire végzek az iskolával, felújítja a házát, szépen apránként, és megkérdezte, hogy odaköltöznék-e hozzá.

Rettegek, hogy az állandó munka miatt, egyszerűen elmegyünk egymás mellett. Hogy elhidegül tőlem, hogy vége lesz. Annyira félek. Legszívesebben abbahagynám az iskolát is, pedig még csak most kezdtem. Legszívesebben sírnék most. Hiányzik!

Mit tegyek? Mit tegyek kettőnkért, mit tegyek magammal, hogy el bírjam viselni magam?

Nagyon köszönöm a válaszokat, a segítségeteket!