Párom sok időt tölt a családjával, sokat is beszél róluk, de fel se merült, hogy bemutatna nekik, én amikor megkérdeztem, hogy megismerhetné apukám, csak vonogatta a vállát. 8 hónap után ez taka, ugye (28N)?

21-es kérlek ne aggódj értem annyira. Én már előtte is küzdöttem gondokkal, ez sem súlyosabb a többinél.

Én amúgy nem hiszem hogy rossz ember lenne, szimplán csak egy kamaszfiú lelkületével rendelkezik és figyelembe, számításba se vette hogy én ilyen laza kapcsolatot annyira nem szeretnék, mert csak nyűg, tök kiszámíthatatlan mikor akar keresni és mikor nem.

Hát ez az 22-es,soha fel sem merült a telefonálás.

Vannak szituk amiket nem lehet elkerülni, szorongóként gyakran ki sem bújtam a csigaházból, pont emiatt mert féltem. Semmi ertelme. De persze, nem úgy mentem bele ebbe sem, hogy koppanni fogok.

Viszont ha lenne még egy ilyesmi pasim, már tudom h hamar kiadnám az útját. Én most azt érzem, hogy 28 évesen nincs mire várnom, amelyik férfi fél év alatt nem akar komoly beszélgetést se, plusz az alapvető haladási fázisok nincsenek, amiből az összeköltözés következik, akkor biztosan nem áltatom majd magam...

Ez kedves tőled. Könnyebb lett volna ha ő szakít velem, de a múltkori talink alapján hihetetlen, de semmi zavart nem érez az ő neki jó kis rendszerben. Na ez a sz*r, baromi vacak lesz ez neki, meg nyilván a barátai is elmondanak majd mindennek, pedig amúgy bírtuk velük is egymàst.

Szóval ja, ez még lesz egy cunami bennem az èrzelmek tengerén szakítás után is, de ha egy baràtnőm is túlélt hasonlót a férje előtti exével, akkor nekem is menni fog!

Ki tudja, talán legközelebb végre sikerül jobban választani.