Átvészelheti azt egy párkapcsolat, ha az egyik fél alapos indokkal nem engedi a másik gyerekét hozzájuk költözni, míg az övéi velük élnek?

Értem, köszi, hogy kifejtetted.

Egyrészt megértelek téged, mert ez egy hatalmas felelősség, szó szerint napi stressz, amiről döntened kell, hogy a nyakadba veszed vagy sem, megértelek, hogy félted a gyerekeidet, hiszen nekik is gyerekként megváltozna ezzel a fiúval az életterük, nekik is stresszt okozna, ezzel fájdalmat is. Megértem, hogy húzódozol, és ha úgy döntesz, hogy nem fogadod be ezt a fiút, én nem hibáztatlak érte.

De egy másik oldalról hadd fessem le ezt: biztos volt már életedben, hogy olyan dolgot tettél, amit utólag megbántál (türelmetlen voltál a gyerekeiddel, a férjeddel, stb.). Ha ezt végiggondoltad, rájöttél arra is, hogy basszus ez nem nekik szólt, hanem valakinek a múltamból. Ez a gyerek gondot okoz a környezetének, mert elvitathatatlan, hogy ezt teszi, de nincs térképe hozzá, hogy mit tegyen. Nem véletlenül tesz olyan dolgokat, amiket. Kérlek ne hagyd magára. Képzeld el a gyerekeidet más anyával. Neked tudnod kell, hogy milyen kiszolgáltatottak, védtelenek. Ők a te gyerekeid, de ez a fiú is egy kisgyerek, aki azt tanulta meg, hogy így tud túlélni. Az anyja már rásütötte a bélyeget, hogy olyan "selejtes", hogy nem lehet vele élni, az apja elfogadná őt, szállj vele együtt bele ebbe a harcba. Gondolj arra, amikor (jó esetben) 60 év múlva elköszönsz, és arra is, hogy neked most módodban áll segíteni ezen a kisgyereken, mert az. Szívás, de abban méretik meg az ember, hogy ha szívja is a fogát, nekimegy a nehézségeknek. A saját gyerekeid is többe fognak nézni, ha segítesz valakin, aki kiszolgáltatott.

Ha a gyerek folytonos pszichiátria kezelés alatt áll, akkor olyan gyógyszereket kap amitől nem lehet életveszélyes. A gyerek neveletlen maximum gyógyszerek mellett, vagy rossz közegben van. Ha az anyja eldobja a gyerekét akkor képzelem hogy nevelte. Ennek a gyereknek szeretetre van szüksége és megértésre, illetve arra hogy rendszeres terápiában részesüljön. Egy bentlakásossal a gyereknek nem lesz jó. Iszonyatos állapotok közé kerülne ezt az apja tudja és látja.

Ha hozzátok költözik a fiú arra lesz a legkevésbé szüksége hogy lássá hogy utálod, hogy folyton fúrod.

Vagy elfogadod a gyereket és segítesz neki szereted az mintha a tuéd lenne (így még van jövője) vagy szakítasz az apjával.

Nő vagyok, 38 évesen váltam el egy gyerekkel.

Megmondom őszintén, nemhogy egy ennyire problémás gyerekkel rendelkező férfi, hanem ennél sokkal kisebb problémával gyerekkel is offos volt a jelölt. Igen, a férfi, mert az nem opció hogy ő kell de a gyerekét tartsa távol. Ez nem így működik. Ha a gyereket nem tudom elfogadni akkor vége. És itt nem egyszerű nehéz esetről hanem egy pszichopatáról van szó a leírásban, legalábbis a pszichiátriai kezelés és az hogy "veszélyes lehet mások testi épségére", hát ez az azonnal nyúlcipő kategória. Szó sem lehetne arról hogy a gyerekem közelébe kerüljön, így apuka sajnos akkor is offos ha úgy néz ki mint Henry Cavill. Na jó, esetleg akkor néhány kötetlen együttlét összejöhet :) de hogy nem lesz az életem része az fix.

Van második férjem, gyerektelen volt és fiatalabb nálam, közös babánk lett.