Lehet a szerelmet úgy irányítani, hogy elmúljon vagy ne jöjjön létre? Egyáltalán lehet ellene tenni?

Úgy érzed, a feleséggeddel a kapcsolatod már kifújt? Vag egyébként nagyon jó, csak ez zavar be? Tegyük fel, ha már haldoklik a házasság, és odavagy ezért a lányért, én a helyedben megpróbálnék közeledni. Az a veszélyfaktor, hogy nem jön össze, de te attól még nem leszel kevésbé oda érte (sőt..), viszont ezen a ponton már nem tudom, lenne- visszaút a feleségedhez érzelmi szempontból. (Úgy értem tebenned, szóval ő inkább ne tudjon erről, ha úgysem akarod elveszíteni.)

A vallás meghatároz bizonyos életviteli alapelveket az egymás iránti korrektség mentén, de az élet sokszor olyan bonyolult helyzeteket produkál, hogy ezez az elvek ilyenkor úgymond "útban vannak". Ne hagyjuk el a házastársunkat, ha már elvesszük, hisz arról szól a házasság, hogy holtodimiglan-holtáiglan. Ez gyönyörű tud lenni, ha tényleg működik. De házasságot kötni bárkivel lehet, szóval simán benne van a pakiban, hogy az ember téved, főleg ha fiatalon, túl rövid idő után vág neki.. és akkor rossz lesz a házasság. Akkor bűnhődjünk életünk végéig egy korábbi tévedés miatt, amiről akkor jóhiszeműen azt hittük, jól tesszük, szóval nem tudhattuk előre?

Egyszóval a lehetséges szituációk száma végtelen, bizonyos alapelvek csak addig működnek, amíg csak elméletben vannak meg, amit sor kerül rájuk, megbukhatnak. Pl. nem fosztunk ki egy csövest, ez nyilvánvaló minden jóérzésű embernek.. de ha felbukkan egy pszichopata, hogy ha nem veszed el a csövi pár forintját, akkor levágja a lábát, inkább elszednéd mégis, mert inkább kezdje előről a tarhálást, minthogy megnyomorodjon egész életére.

Persze én nem vagyok gyakorló keresztény, te meg igen, szóval lehet, hogy ebből egy örökké tartó meddő vita lehetne..

Mindenesetre én a helyedben végiggondolnám, hogy érdemes-e bennemaradni ebben a kapcsolatban (ami történetesen már házasság). Lehet, hogy igen, nem feltétlen baj, ha más is tetszik. Egy bizonyos mértékig. De ha már megőrülsz azért a másikért, az azért elég baj. Még ha munkahelyváltás lenne kilátásban, akkor csak szépen elfelejtenéd, de gondolom továbbra is látni fogod nap mint nap. Ha nagyon súlyos a helyzet és nagyon ellaposodott a házasság, én megpróbálkoznék a csajjal, még az is lehet, hogy egy sokkal jobb kapcsolat lenne belőle! Nem vagy te ám olyan öreg. Mi van ha ő az igazi, de te hagyod, hogy az elveid örökre megakadályozzák az egymásra találást? (Nyilván nem kell most beleélned magad, hogy ő az igazi, attól csak jobban beleesel, ezt csak azért villantottam fel, hogy értsd, milyen káros lehet elvekhez ragaszkodni. Szerintem.)

Megígérted a feleségednek, hogy hűséges leszel.

Tartsd a szavad. Ez a szerelem.

Amit te érzel az egy fellángolás, amiből szintén lehet szerelem, csak neked már van egy, és nem ajánlom, hogy elcseréld, mert meg fogod bánni.

Menekülj a munkahelyedről. Elkell magad szigetelned tőle, különben nagyon szenvedni fogsz.

Nézz a feleségedre, emlékezz arra, hogy miért vetted feleségül, emlékezz arra, miért szereted, és kapaszkodj ebbe.

vállj el

jöjjetek össze

carpe diem

isten nem ítéli el a válást....benne van a bibliában

akkor is férfi vagy, ha nős vagy és ha vallásos

kell a vadászat

a párod gondolom mindent megad, unalmas nyitott könyv előtted

erre neki kellett volna figyelnie, hogy ne váljon ilyenné, nem neked