Nekem van nagy igényem, vagy ez lenne a normális?

Rossz családból jön.

Nem olyanból, ahol iránta érdeklődtek.

Azt írod, hogy már sokszor probléma volt ez. Vannak ilyen személyiségek, akiknél ez nem biztos, hogy bármit is jelent, tehát nem feltétlenül van arról szó, hogy nem szeret vagy abszolút nem érdekled. Valószínűleg bárki is lenne a párja, ugyanez lenne a helyzet. Ez valóban kellemetlen és rossz érzés lehet a számodra, nem alaptanul. Lehet ezt javítani, ha tudtok erről beszélni, bár rákényszeríteni sem magadat, sem azt nem tudod, hogy változzon meg ilyen téren. Mindenesetre a szeretetnyelvet valahogy meg kellene próbálnotok olyan szintre hozni, ami neked is megfelelő. Egy picit a feleségem is ilyen, vagyis volt ilyen időszaka, amikor megzuhant és nem nagyon tudott/akart foglalkozni velem, ő sem érdeklődött akkoriban. Mi átalakítottuk a szeretetnyelvünket és jelentős változás volt tapasztalható. Most már azelőtt érdeklődik, hogy hazaérnék.

Egyébként fiú vagy lány vagy?

Én valahol a párodat is értem.

Olyan családból jövök, ahol sosem volt téma az, hogy "Mizu?". Ha történt velünk valami, azt mondtuk, kérdés nélkül.

Legjobb barátnőm is mondta egyszer, hogy szerinte barátságunk alatt én egyszer nem kérdeztem tőle sem üzenetben, sem élőben ezt, hogy mizu, mi van vele? Pedig óvoda óta, 20+ éve a barátnőm... De tudja, hogy bármi van, vele örülök, vagy épp sírok és számíthat rám.

Nekem valahogy nem jut eszembe ösztönösen, hogy érdeklődjek, mert én is mondani szoktam kérdés nélkül, ha van valami.