Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az normális, hogy a barátom mellett egyre kevesebb igényem van más emberekre?
Régebben mindig csomót beszélgettem/találkoztam magamhoz hasonló, magányos és lelkisérült emberekkel, de az utóbbi hetekben kezdem úgy érezni, hogy egyre kevésbé van szükségem rájuk, és a kölcsönös panaszkodásainkra. Mert előrefelé szeretnék haladni az életemben, a céljaim felé, és ez csak lehúzza a hangulatomat. Másrészt egyre inkább úgy érzem, hogy egyedül is képes vagyok megoldani a bajaimat.
A barátom mellett rájöttem arra, hogy ő az, akivel a legjobban érzem magamat. Ő minden egyes embert képes pótolni egy személyben. És mióta együtt vagyunk, egyre kevésbé van kedvem másokhoz. Mert vele annyira jó lenni. :)
Nyilván összeveszni nem terveztem senkivel, csak sokkal ritkábban beszélgetni.
Gonosz lennék emiatt, hogy ezt érzem?
21L
Jah, két barátnőm is ilyen volt.
Én figyeljek rájuk, éjszaka is legyek készen, ha hallgatni kell őket (úristen mennyit panaszkodtak). Természetesen én annyira ne írjak a barátomról, legyek tekintettel rájuk, mert ők magányosak.
Aztán amikor "bepasiztak" kb. eltűntek...arra számíts, hogy nem szívesen fognak veled szóba állni, ha megint magányos leszel, neked csak lelki szemetesláda kellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!