40+ éves feleségem másba szerelmes. Nagy a korkülönbség, több, mint 20 évvel vagyok idősebb. 12 év házasság, két gyerek. Ezer szállal összebogozva. Engem szeret, mondja, a másikkal megéli a szenvedélyt. Én elengedném, ő nem akarja. Véleményetek?

3-as - :-) Semmilyen kapuzárási pánik nem volt. Együtt dolgoztunk, ő lett belém szerelmes. Én hosszú ideig húzódoztam pont a korkülönbség miatt. Aztán mégis… született 2 remekség. 11, 7 évesek. Nekem már volt az előző házasságomból, ők régóta kirepültek. Tehát nem "kellett", hanem belementem.

4-es, "hagyni kell... hadd menjen" - nem akar menni, ragaszkodik hozzám és persze a gyerekekhez. Velem elmúlt a szerelem, a másikkal szenvedély van. És egyébként a mi életünk is megváltozott, jobb lett a szex, én is kedvesebb vagyok, jobban figyelek rá. Ami a legrosszabb, amit nem tudok megemészteni a másikkal való együttléten kívül a chatelés, szerelmi "turbékolás", a napi-kétnapi telefonok, miközben ezerrel dolgozom. Tudok erről is amúgy, de az egészet egy jó nagy hazugságnak látom. Mindhárman hazudunk. A pasi a feleségének, akivel nem él már együtt, de van közös gyerek, a saját anyjának, a feleségem nekem, amikor éppen chatel vagy telefonozik vagy szeretkezik, én, amikor megoldásként "kikacsintok” (Ezt is megbeszéltük. Egy alkalom volt, utána hatalmas patália az ígéret és megegyezés ellenére) Nincs is időm egyébként másra. Javasoltam, fordítsunk. menjen el a pasival, korban hozzá illik, talán van benne perspektíva, én bár van még erőm, sok a munkám, sokat vagyok „háztartásbeli” is, tanulok a gyerekekkel… - de valamikor végem lesz😊. Ő nem fogadja ezt el, de a szenvedélyt meg akarja élni, hagyjam őt, ahogy eddig is megbeszéltünk szinte mindent.

7-esnek mondom, hogy én is töprengek a várakozáson. Hátha az a megoldás valóban. De a folytonos „hazudozást”, chatelést, alkalmi megbeszélést, egyeztetést, mikor lehetnek együtt, nagyon nehéz… Plusz őt is lefoglalja a dolog. Szétszórt, csomó dolog úszik. Közös is meg az ő saját dolgai.

10-esnek: Igen, lehet / lehetett apakomplexus. Problémás volt a gyerekkor.

Bölcs szavak, 11-es😊. Van igazságod.

13-as: „Ha elküldöd bukod a családod” – nem akar menni és nem is egyértelmű, hogy a gyerekek vele lennének, noha szte nála KELL lenniük. De ez egyáltalán nem opció a feleségemnek. A szex persze átkozottul fontos. Kinyílt, ahogy írtam, jobb lett köztünk is a dolog. A másiktól a szenvedélyt, az ölelést kapja, a szex pedig náluk alakulóban😊. Csak a mindennapok ne lennének a háttérben!

14-es: Nos, igen. Én hazugságnak élem meg az egészet. Talán ez a baj.. Hm.

15-ös: Nem kell szégyenkeznem, tettem már ezt-azt, akár büszke is lehetek magamra😊. Ez nekem elsősorban lelki probléma. Persze a mással-szex sem egyszerű. A családunk egy bölcső/gömb/zárt struktúra, együttműködés a ragasztója és öröm. Ez sérül most. Egyébként őt is megértem, hisz fiatal, alig élt anno.

17-es. A pasi hős lovag. Felajánlotta, hogy elveszi gyerekestől, ami persze – mármint a gyerekek – képtelenség. Szóval a pasi is szerelmes. Ilyen „nője” kedvességben, szeretetben, szexbern nem volt még. A feleségem azonban még várna. Egyáltalán nem biztos abban, hogy a szeretett pasi jó hosszabb távra.

Külön éljünk / váljunk / vagy kibírjam? Ez itt a nagy kérdés..

Bocs a sok szövegért.