Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már olyan veled, hogy nem akart nyíltan szakítani a párod, ezért elérte, hogy te szakíts?
Alattomosan olyan helyzetekbe sodort, hogy mondjam ki én.
Én nem sétáltam bele, szembefordítottam a tényekkel= miért vagy gyáva felvállalni, hogy provokálsz?
Akadt ilyen, fogjuk rà.
Lejàrt a kapcsolatunk szavatossàga, kivàrt még egy hónapfordulót (?!), majd "véletlen" kiderült, h amúgy màsfele is lógatja a sneclikét. Màrhogy magàt.
Egy kellemes csütörtöki délelőttön kiadtam az útjàt.
Leírom az én sztorimat.
A sráccal barátság extrákkal kapcsolat volt köztünk, de én többet kezdtem érezni, ő meg nem, én tovább akartam lépni, úgyhogy megszakítottam vele a kapcsolatot, tudta is, hogy mit érzek. 3 hónapig nem beszéltünk, majd ő írt rám és lassan mindennapossá vált az, hogy éjszakába nyúlóan beszélgetünk és felidézzük a régi szép emlékeket. Én hívtam el talizni, meg akartam neki mondani, hogy még mindig ugyanazt érzem és ha ő is, akkor szeretnék vele együtt lenni. Azt mondta, hogy ő benne van, csak fél, hogy megbánt azzal, hogy nem tudja azt nyújtani, amit én szeretnék. Már itt is furcsán viselkedett, pl nem fogta meg a kezemet az utcán meg tartotta a távolságot. Utána 5 napig voltunk kapcsolatban, mert bár megbeszéltük, de nem úgy viselkedett. Magától nem írt rám, mindig én írtam, ő meg bunkó volt. Hívtam talizni, igent mondott, de lemondta. Bármiről próbáltam vele beszélni, mindig bunkózott. Nem tudtam hova tenni, nagyon elszomorodtam, úgyhogy csak próbáltam lenyelni ezeket, biztos rossz napjai vannak, mondta is, hogy baj van, de nem akarta elmondani, hogy mi. Rákérdeztem, mi és még én voltam a szemét, hogy miért kérdezem meg. Az ötödik napon csak azért akartam találkozni vele, hogy lezárjuk, mert nekem ez így nem jó. Azt mondta, hogy ő biztos nem megy ma sehova. Ezután a mondat után rögtön írtam neki, hogy oké, akkor tudunk most írásban beszélni, ide tud figyelni? Nem reagált, tíz perc múlva újra rákérdeztem és azt válaszolta, hogy "most nem vagyok otthon". Értitek, nem megy sehova, de nincs otthon. Úgyhogy leírtam neki, hogy ez nem fog működni. Na akkor hirtelen kedves lett velem és fél órát egyhuzamban végig írogattunk. Nagyon megértő volt és magát hibáztatta, hogy ő most mennyire megbántott engem, sajnálja, blablabla. Érdekes, hogy hirtelen tudott rám időt szakítani, most hogy szakítottam vele. Egyértelmű, hogy csak nem merte megmondani, hogy rohadtul nem akar tőlem semmit, max dugni, úgyhogy inkább rávett arra, hogy én dobjam ki, ő örül a fejének én meg szenvedek...
Luk, Babám.
Az voltál. Növessz némi agyat, mert ezt a dumát manapság illik nem bevenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!