Van itt olyan lány/nő, aki minden jószándéka ellenére kénytelen volt szakítani, mert a pasi szörnyű, mai napig feldolgozatlan gyerekkora (alkoholista családban nőtt fel) tönkretette a kapcsolatot?

Gyakorlatilag csak ilyen szakításaim voltak. Az egyik egyértelmű dolog volt, az apja agresszív volt, alkoholista és verte, ő meg idegbeteg lett (orvosi értelemben is). Soha nem bántott vagy bármi, de voltak azért elég szép dührohamai. Bármennyire is szerettem vagy akartam segíteni be kellett látnom, hogy nem lehet ilyen emberrel leélni egy életet. Az érzelmeket is elég gyorsan megölte amikor csúnya dolgokat vágott a fejemhez egy-egy dühkitörés alkalmával.

A másik olyan helyzet volt amiben sokan élnek és sokan beletörődnek, de én nem akartam ilyen emberrel élni. Ott is jelen volt az alkoholizmus de inkább ilyen rejtett formában. Ott ez a tipikus magyar melós "hétvégi" apa volt, aki hazaért, ki is ült egyből a műhelybe sörözgetni, a családdal nem nagyon törődött, a gyerekekkel sokszor volt gonosz és agresszív. Az exemnek egyetlen célja volt, hogy ő ne legyen ilyen, de mégsem tudott ebből kitörni. Elkezdődött a nem jár be rendesen munkába, a most ne gyere mert szerelek, minden este 3-4 sör a műhelyben stb. Még próbálkoztam vagy 1 évig visszahúzni erről a lejtőről de feladtam amikor már teljesen elhanyagolt és csak a napi sör adag számított neki.