Két év alatt elértem, hogy az élettársamat kitegyék az albérletből, erre a tulaj kezd gyanús lenni, mit tennétek a helyemben?

Ebben a történetben te is ugyanannyira szánni való vagy.

"Én nem tudok jobb helyre menni."

Inkább szenvedsz a kakiban...ez aztán a valami.

Mit TETTEM VOLNA már 11 hónapja? Elköltöztem volna onnan. Kész. Pont. Vissza a szülőkhöz? Akkor vissza hozzájuk. Drágább albérlet, aminél nem marad sok megtakarításom? Akkor az.

Mit TETTEM VOLNA már X hónapja (nem írtad, hogy mióta vagytok együtt)? Nem költözök össze minden jöttmenttel...főleg nem azért, mert 'jajj szuper olcsó albérlet idilli nyugodt környezetben'.

Mit tennék most? Vegyél erőt magadon. Jöjj rá, hogy ezt te szúrtad el. Aztán tessék kimozdulni a vélt-vagy-valós komfortzónádból és keress másik albérletet (vagy feküdj le a főbérlővel...nehogy az olcsó nyugodt idilli környéket fel kelljen adnod).

Na, akkor: most akkor van élettársad, vagy nincs? Mert ha nincs, akkor ez a probléma meg van oldva, és már csak a lakhatásodról kell gondoskodnod. Ez meg azért a felnőtt embereknek általában menni szokott.

A tulajjal meg havi 1x kell találkozni, vagy ha utalod a pénzt, még annyit sem. Nem us értem, hogy tud egyáltalán úgy pályázni rád, hogy az zavaró lehessen...

#4 Ha rendesen fizeted a bérleti díjat, a tulajnak semmi joga nincs hozzá, hogy NAPI SZINTEN ZAVARJON. Előzetes megbeszélés nélkül még csak oda sem mehet, a szerződés ideje alatt ugyanis te laksz ott.

A postaládát kiüríti, oké. De az minden lépcsőházban a földszinten van, nem a lakásban. Nektek találkonotok sem kellene.

Miért hagyod ezt?