Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjemben többször csalódtam. Most azt ígérte, hogy odafigyel arra, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát, de már nem tudok benne bízni?
Ami nagyobb probléma, hogy nem érzem magam biztonságban mellette, folyamatosan azt nézem, hogy mikor hibázik (nem töltött velünk elég időt, a saját programjai meg az, hogy minden tökéletes legyen, mindig fontosabbak voltak, mint az együtt töltött idő, de amúgy sok házimunkát csinál otthon, mert utálja, ha kosz van, olyan szinten, hogy egy órát puffog miatta, ha pl. elejtem a vajat és fel kell takarítanom).
Szóval megígérte, hogy több időt tölt velünk a gyerekkel, de én már teljesen ki vagyok rá hegyezve, hogy mikor csinál megint valami mást “helyettünk”.
Kb. 6 éve ez megy, és már annyiszor szóltam, hogy zavar, de semmi változás nem volt. Most egészségügyi és - részben amiatt - mentális problémáim lettek végül mert hat éve arról szól az életem, hogyha vele akartam időt tölteni, akkor ilyen 30 km-es teljesítménytúrákra kellett mennem, meg futni meg hasonlók, amiben szó szerint belebetegedtem, nem tudtam esténként aludni, annyira stresszeltem miatta, hogy munka után péntek délután el kellett indulnunk kirándulni, hogy vasárnap este hazaérjünk egy 50 km-es teljesítménytúra után. Ha nem akartam menni, úgy is jó, akkor mi a gyerekkel itthon maradhattunk, bármelyik hétvégén pihenni, takarítani, meglátogatni a szüleimet és szigorúan az ő szüleit is. Ha itthon volt, akkor sem volt itthon, mert okosotthont tervezett meg füvet nyírt, meg edzett meg hobbi programot írt.
Azt mondta, hogy most már érti, hogy ez nem volt fair velem/velünk szemben, hogyan tudnám elengedni magam és még egy esélyt adni neki? Mióta belátta ezt azóta folyamatosan veszekszek vele és jön ki mindaz, ami az évek alatt felgyűlt bennem.
#1 Nem voltak kötelezőek, azt hittem az én hibám, hogy nem bírom a kirándulást. Amikor megszületett a baba és vele is ugyanezt lkezdte csinálni (most ide-oda megyünk, majd alszik akkor, miért kéne a napirendhez alkalmazkodni), akkor jöttem rá, hogy nem velem volt a baj.
#2 Igen, a probléma akkor kezdődött, amikor az én hobbijaim mind kiestek (gyerek születése, nem bírtunk minden héten sörözni a barátokkal, nem bírtam, hogy éjfélre érünk haza a táncóráról neki meg nem tetszett a közelebbi, nem tölthettem időt a családommal csak ha ő is ugyanannyit tölthet az övével, csak a telefonozás maradt nekem, ami nem igazán tölt fel) és a sport-sport-sport. Elkezdtem jógázni, futni, hogy tudjunk időt együtttölteni, de ha megbetegedtem, akkor ment nélkülem. Mikor terhes voltam, akkor szintén ő ment, én meg egyedül voltam itthon, mert a felétől már 2-3 km is sok volt.
#3 Amúgy, ha nem akarja, akkor is húzza, mert fél gőzzel is jobban csinálja, mint én úgy, hogy kikészültem.
#5 Évekig hagytam, de azért azt remélem nem kell magyaráznom, hogy párkapcsolat és gyerek mellett nem tud ugyanannyi program beleférni, mint szingliként?
#8 Attól félek, hogy történik valami ami kapcsán támogatásra lenne szükségem (pl. megbetegszem, mondjuk coviddal) és nem számíthatok rá, mint párra. Magánkórházban szültem, miközben műhiba miatt én első nap majdnem meghaltam, ő otthon aludt, mert későn szültem én meg tök egyedül voltam bent a babával, neki meg ki volt kapcsolva a telója, hogy tudjon pihenni. Mert még este el akart menni jógázni meg tejfakasztó bulira a barátokkal. De ezt ne úgy képzeld, hogy alapból ilyen csak bele sem gondol, hogy nekem szükségem lehet rá. Ha szólok, akkor jön, bár akkor is azt érzem néha, hogy úgy gondolja ezt egyedül meg kéne ugranom, ami iszonyú fájdalmas érzés sokszor.
Eleinte nem tűnt fel, hogy ekkora lenne a különbség, kedves volt, büszke volt rám, igaziból nagyon boldog voltam mellette.
#9 Az apja tiszta laza, a férjemet viszont rettenetesen frusztrálja az összes ilyesmi. Hétköznap sincs itthon.
#10 Egyelőre “nekem” van bent több pénzem a kapcsolatban (a családom nem szegény) és a férjem jelenleg elég sovány (kicsit anorexiás beütéssel, mert mióta megszületett a gyerek és “nem engedem”, hogy hétköznap 10-12 órákat bent legyen, azóta ebédszünetben fut ebéd helyett.
Tehet ez a csóró srác bármit, sportolhatstb..neked jár az új farok. Egészségedre...olyan lesz, amilyet megérdemelsz.
F, 44
En ertem,hogy mi a problemad es szerintem normalis,hogy igenyled az egyutt tolott idot.En is jarok edzeni,heti haromszor,a parom is fut.En mindig ugy voltam mivel a hetkoznapok eleg zsufoltak ezert bar a vasarnapot toltsuk egyutt . Neki meg a legfontosabb a futas,a versenyek volt.Volt olyan idoszak,amikor szinte konyorogtem,hogy csinaljunk valamit egyutt (es nem nagy dolog,mondjuk egy strandra menes) o meg egy het mulva elojott azzal,hogy szervezett kozos programot egy helyen.Kozben meg kiderult,hogy o versenyre akar menni,de attol majd szombaton varost nezhetunk.
Egy ido utan nekem nem felelt meg es van es volt is hobbim,de nekem nagyon fontos az egyutt toltott minosegi ido es nem az,hogy fekszunk otthon.Nalunk valtozott,de en egy harom eves kapcsolatrol beszelek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!