Távkapcsolat, első találkozó de beteg lett. Hogyan alkalmazkodjak ehhez?

És ha nem távkapcsolat lenne, hanem már együtt élnétek, akkor mit csinálnál, elköltöznél otthonról, amíg beteg, vagy mi? Nyilván senki sem akar elkapni egy betegséget, de aki így fo$ik (már bocsánat) egy influenzától, az annyira mégsem akar találkozni azzal a nagy szerelmével.

Mondjuk távkapcsolatnak, amiben nem tudtok legalább havi rendszerességgel találkozni, de inkább gyakrabban (pl minden hétvégén), amúgy sincs értelme, de ez persze személyes véleményem. A fő kérdésre, hogy ha a helyedben lennék, mit tennék, az a válaszom, hogy a: nem lennék távkapcsolatban, illetve b: ha mégis, akkor összeszedném magam és találkoznék vele influenza ellenére is, max a smacizástól tartózkodnék, főznék neki egy teát, vinnék levest, mittudomén, szóval úgy alapvetően úgy bánnék vele, mint valakivel, akit szeretek. Tudod, "egészségben, betegségben", ez a hozzáállás - szerintem - régen rossz, ha csak az oltárnál jelenik meg, előtte is jól szokott esni az embernek a gondoskodás.

Én 15 éve beszélgetek egy kanadai nővel, néha idejön M.o-ra, de valahogy mindig elkerüljük egymást. :D

Lehet, 15 év múlva már összejön a randi.

Tegyuk fel, hogy nem beteg. Hatalmas lamur, minden megtortenik. Es utana mi van? Hany napig tart ez, hany honap mulva latod ujra?

Megfazast elkapni sem erdemes, es aki szarul van, annak szerintem bedugult orral csokolozni nincs kedve.

Nem a megfazas itt az akadaly, az csak egy szep kaland akadalya, de kapcsolate nem lehet.