Hogy magyarázzam meg neki hogy szerintem nem normális a veszekedés egy párkapcsolatban?

Tavasz környékén összevesztünk durván nyaralási célpontról a párommal. Az ok egyszerű: olyan helyre akart menni ahová bár elmehettünk volna megéreztük volna hazaérkezés után. Oda fajult az egész, hogy minden beszari, zsugori hülye voltam, én meg elhordtam felelőtlen idiótának, mint az anyja, mert hát az az igazság. Legvégül belátta, hogy nincs igaza és más helyet kerestünk üdülésre.

Máskor meg arról kaptunk össze, hogy milyen színű legyen a fal az ebédlőben. Megintcsak ott kötöttünk ki, hogy egymást "abbriktoltuk" én milyen önző picha vagyok, ő meg milyen ízléstelen fash szó szerint és megegyeztünk végülis, hogy az ő színe lesz, de következőleg az enyém.

Arra akarok mindezzel rámutatni, hogy elkerülhetetlen a veszekedés, egymás bántása néha.

Elhangzanak káromkodások is.

Aki kulturált beszédről dumál az egy álszent némber.

Befolyásol hol, hogyan nevelkedtél, milyen a közeg, de nem létezik, hogy nem csúszik ki a szádon csúnya szó egyszer se. A múltkor a fogorvosom szólta el magát, hogy a krva életbe, elnézést kért és folytatta a munkát.

Természetesen lehet inkább átbeszélni, hogy mi nem tetszik, de nem ér semmit hogyha a másik úgyse úgy gondolja. Időnként a veszekedést lehetetlen kikerülni.

Tehát álomvilágban élsz és persze igaza van abban is, mint ahogyan írták is előttem, hogy azok a párok, akik nem veszekednek azok teljesen eltávolodtak egymástól.

Élnek egymás mellett, mint két befőtt.

Szóval az lenne a "normális", hogy szóba jön egy megvitatnivaló probléma és ahelyett, hogy megbeszélnék, elküldik egymást a jó k.... anyjukba. Aztán meg ezt a viselkedést azzal magyarázzák, hogy ez az élet vele járója. Nem is lehet másképp.

Ez szürreális és egyben szomorú is....

Elmagyarázom neked, hátha meg tudom vele így értetni.

A "veszekedés" az arról szól, hogy egymást lenyomjuk. Győzni akarunk, nem megérti a másik álláspontját. VESZ-ekedés, benne van a szóban: elVENni akarunk a másikból valamit.

Míg a vitában azon dolgozunk, hogy a másik álláspontját értjük meg, mert meg VITatjuk, azaz előre VITetjük a témát.

Remélem hasznos volt.

#22:

Megpróbáltuk megbeszélni, de nem ment, mert olyan állapotban voltunk, makacsok vagyunk és NÉHA nem segít az, hogy leülünk és átbeszéljük. Az ember hibázik, nem tökéletes. Vannak olyan periódusok, hogy kifut a bableves.

Akinél nincs az nem tudom hogyan él együtt a párjával, de komolyan.

Direkt más is meg én is írta, hogy NÉHA erre te kiforgatod!

Vitatkozni akarsz?

Mindenki úgy éli az életét ahogy csak szeretné, viszont ha a kérdező abba a táborba tartozik aki azt képviseli, hogy egy csúnya szó se hangozhat el, kiabálás, hangfelemés akkor nem jó ember mellett van.

Nem megértetni kell vele,hogy egy párkapcsolatban nem normális a veszekedés hanem elengedni kezeit és keresni hasonló gondolkodású embert maga mellé.

De én vagy más hadd képviselje az ellenkező csoportot anélkül, hogy beszólogatsz.

Fejtsd ki lepontozás formájában ha nem tetszik.

Én szerintem is abban igaza van a párjának, hogy veszekedés nélkül IDŐKÖZÖNKÉNT nem lehet megúszni.

Az, hogy most a párja túlzásokba esik-e szerintem lényegtelen, mert a kérdező úgy hiszi, hogy veszekedés nem tartozik a párkapcsolatba, ergó mint írtam nincs mellette keresnivalója.

22

Senki se állította itt, hogy "normális" naponta, hetente, vagy havonta veszekedni.

Tavasz környékét írtam és más alkalmat amire már nem is pontosan emlékszem, hogy mikor történt, de attól még lezajlott a csúnya veszekedés mindkettő esetben.

Senki se írt olyasmit se, hogy verbális/fizikai bántalmazásba kellene fajulni a veszekedésnek.

Érdekes úgy írtok egy páran, mint pl. te vagy az 1-es mintha soha senkivel nem veszekedtettek volna. Álszentség a köbön. Miért szakítanak az emberek szerinted? Azért, mert veszekednek nagyon sokat nem félévente egyszer. Arra akartam rámutatni, hogy de a veszekedést nem lehet kiküszöbölni. A harag előjön, nem is egészséges magadban tartani, csak nyelni és nyelni. Azt nevezik csönddel verésnek, hogy inkább nem szólsz, hogy még inkább idegesítsd fel a másikat, aki kiakad. Inkább tudjam, hogy mi baja van, mint magába fojtsa. Mármint ha nem használ a vita. Egyáltalán miről beszélünk? Vita, asszertív kommunikáció se segít hogyha nem illetek össze. Ugyanúgy a vége a szakítás. Mert beleunnak a kompromisszumokba, a harcolásba a kapcsolatért, elmúlnak az érzések.

"De én vagy más hadd képviselje az ellenkező csoportot anélkül, hogy beszólogatsz."

Nyugodtan. Senki nem mondta, hogy ne képviselhetné bárki is, amit szeretne.

Ahogy fogalmazol is "Vannak olyan periódusok, hogy kifut a bableves.". Ez rendben, meg az is, hogy az ember nem tökéletes. Viszont törekedni kell rá, hogy akit szeretünk ne bántsuk meg. És nem lehet azzal takarózni, hogy "de hát makacsok vagyunk, de hát...". Hát ne legyél akkor. Fejlődni kell konfliktus megoldás ügyileg.

Megbántok valakit és a végén meg felmentem magam, hogy "hát tudod én ilyen vagyok".

Megértelek téged is, ne hidd, hogy nem. Csak azt írom, hogy néha félre kell tennünk a makacsságot, az egót. Mivel, ha két egó össze feszül és mindenki mondja, mondja, az nem vezet jóra. Erre meg azt tudom neked tanácsolni, hogyha feszültek vagytok, akkor lehet azt is mondani, hogy "Drágám feszült vagyok, nem akarlak megsérteni, ezért arra kérlek, hogy beszéljük ezt meg később". Ez csak egy ötlet. Ne úgy vedd, hogy én le akarlak beszélni arról, hogy te az ellenkező csoportot képviseld", ahogy te fogalmazol.

#26:

NÉHA veszekedünk, mint minden majdnem minden más pár, de attól még szeretjük egymást.

Nekem tök mindegy, hogy mit csinál a kérdező vele, de ne higgyje, hogy kifog olyan könnyen olyan személyt, aki SOHA nem fog vele veszekedni.

Talán pont az lesz a baja, hogy ő minden problémát meg akar beszélni ahelyett, hogy megismernék egymást jobban. Azért ha te leülsz beszélgetni sűrűn és mégse eveztek egy csónakban az se túl jó.

Aki hidegvérrel áll mindenegyes esetben a másikhoz én tényleg nem tudom, hogy miből van.

Egyébként meg mindegy, hogy mi mit gondolunk, vagy hogyan viselkedünk, mert a kérdező szerint nem tartozik bele a veszekedés EGYETLENEGY EGYSZER SE a párkapcsolatba. Szóval nem magyarázni kellene a partnerének, megváltoztatni őt hanem amit írtam, hagyja el és keressen mást.

Ne felejtsem el, biztos vagyok benne, hogy sokszor megfogja ütni a bokáját a kérdező.

Aki úgy gondolja, hogy a szex megoldja a problémákat inkább mint egy jó kiadós veszekedés NÉHA az nagyon éretlen még...

"Talán pont az lesz a baja, hogy ő minden problémát meg akar beszélni ahelyett, hogy megismernék egymást jobban."

Az egymás megismerése kommunikációval működik. Azért vitatkoznak az emberek, hogy megismerjék egymás álláspontját, ahogy #23 is írja. A veszekedés meg egy egó harc, "a kinek legyen igaza" játszma.

Jól ki is lehet vele fáradni, lemeríti az embert, míg a vitával közelebb kerülhet két ember és megoldhatják az adott problémát személyeskedés nélkül.

"Eddig minden veszekedés nagyon durván elfajult"

A kérdező ezt írta, ami nagyon nem egészséges.

"Most én tévedek nagyon nagyot vagy ő? Mert szerintem lehet párkapcsolat veszekedésmentes és ki is bírnám, de amíg szerinte ez a normális addig nem lesz közöttünk kiegyensúlyozott kapcsolat. Hogyan győzzem meg?"

Ebben egyetértünk, hogy nem meggyőzni kell a másikat, hanem ha nem tudnak semmit megbeszélni, akkor célszerűbb lenne mást keresni.

A veszekedésnek ez a démonizálása olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy normális ember márpedig SOHA nem betegszik meg, sosem sérül meg, sosem fáj a feje stb. Értem, hogy az általatok kitalált ideális világban ez így van, de a normális emberek akkor is megbetegszenek, lesérülnek olykor, és ja, a normális párok is összevesznek.

Nem a tányérdobálás, k.rvaanyázás, fizikai bántalmazás a téma, de akit sosem hoz ki a sodrából a hozzá legközelebb álló ember, az lélekben egy porosodó szobanövény...