Ebben a helyzetben mi a legjobb amit tudok tenni?

2-es

Sajnálom a barátnődet, hogy 7 év után leszpott más f4szt, de te is tudod, nem vehetsz egy kalap alá minden embert, a bizalmatlanságomnak oka van, volt egy eset, régen egyáltalán nem voltam féltékeny, az sem érdekelt volna ha meglátogatja az exét, de amikor màr arról dumálgatnak az exével egy kis vita után h én lehetségesen egy büdös nagy kurv4 vagyok….

a legtöbb kapcsolat azért megy tönkre mert van egy hulye legjobb barát aki mindig belebeszéli a másiknak a szart, akár ok nélkül, oké oké, ne legyek féltékeny, de ha egyszer màr elszarta a bizalmam egyszerűen nem tudok nem az lenni, bàr en annak a híve vagyok, hogy kapcsolatban a másik fél ne beszéljen ellenkező neműekkel, még is megértelek valamennyire, nekem is volt egy legjobb haverom, több éves ismertség, miatta adoptáltam, ugyan nem hiányzik de ez az ő beszélget még az exeivel is én meg szépen nézek valakire és rögtön egy aljas qurva vagyok az már abszurd

3-as 4-es

Ha talán ez életem legnehezebb feladata, akkor is kötelességemnek érzem, hogy megoldást találjak, ez a szakítsak vele, hagyjam ott, túl könnyű, hidd el, nekem is megfordult màr a fejembe, nem egyszer, de amíg látok szemernyi reményt, szemernyi ragyogást a szemébe amikor rám néz, érdemesnek tartom, belőlem oly sok dolog hiányzik, míg te benned ott az önbecsülés akár a mentális egészség, bennem nincs, talán emiatt is tudok a végletekig elmenni,

ezzel arra célzok, hogy köszi a tanácsot de nem szakítok, egy b vagy egy c megoldást keresek

10-es a pszichológushoz már túl késő, én talán az a fajta vagyok akit egyből gumiszobába tennének, “mélyreható” ugyan már, mindenki beteg, lehet én egy kicsit jobban, de ez van, ha elmennék egy igazi szakemberhez, aki valódi diagnózist állítana fel, akkor lenne mire fognom hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, ezt azért még én sem akarhatom,

sajnos van egy befolyásolható szint, amikor abba a szintbe voltam, könyörögtem, de nem kaptam segítséget a szüleimtől, most pedig már valahogy átlátok az egész agyturkászos szakmán, meg őszintén màr nem is érdekel a mentális állapotom, úgy érzem eléggé mélyre süllyedtem ahhoz, hogy ez legyen a legkisebb problémám

11-es

Sajnos a kor csak egy szám, lehet hogy még csak épp hogy elhagytam az iskola kapuit, de azt hiszem egy eléggé meghatározó kort élek, az emberek kb ilyenkor érnek fel fejben annyira, hogy eltudjanak köteleződni, facebookon làtom folyamatosan h a velem egy idős ismerőseim màr a gyereket is kitolták, pedig a gyerek egy hatalmas felelősség, nincs egy olyan hű de jó életem, hogy én csak így ugràlgassak egyik buliból a másikba, míg másoknak ez örömet okoz én mindig irtóztam az ilyenektől, bár voltam pár bulin, de rémes volt, valahogy kissé kinőttem úgy érzem, légyszíves ne kövezz meg, hogy ezt mondtam 20 évesen, talán a belső okom az, hogy mindig minden kavargott bennem, már 11 évesen is öngyi akartam lenni, nem, nem egy fiú miatt, meg nem is kettő miatt, kb szó szerint az egész világ ellenem fordult, a szüleim, a barátaim, mindenemet elveszítettem, adtam egy utolsó esélyt magamnak, hogy újra boldog lehessek, ez is káoszba fordult, de ha én ezt itt most itthagyom és lelépek, a motivàcióm és a céljaim hiánya miatt, lehetséges, hogy kilátástalanságba fordulok át, amíg màs fiatal nő mellett elmegy egy jó srác és majd kifolyik a nyála, én általába elkezdem kérdezgetni, hogy melyik volt az, mert annyira nem érdekel, hogy még csak észre sem veszem, abszolút nem akarok én már semmit, nyugalmat akarok, nem mégtöbb szarságot, nem nemtudok akárkivel együtt lenni, engem nem visel el akárki, nem vagyok egy ordibálós sárkány, de az a baj hogy más sem, míg más a földön fetrengve őrjöng egy rossz szó hallatán én nagy bociszemekkel csak nézek, de nem azért mert nem lenne mit mondanom, hanem azért mert qurvara leszarom már, túl sok gyerekes beszólàst és szart kaptam, nincs kedvem folytatni egy hülyeséget, nyugalomba akarom nézni a sorozatom és nem csinàlni semmit, nem akarok felelősséget, gondot és barátokat, vagy új embereket, mindenkinek megvan a saját maga foltja, nincs kedvem az új foltokhoz, csak hagy oldjam meg ezt az egész szart és hagy legyek nyugodtan, ennyit akarok, semmi mást

12-es

A szerelmet nem lehet szavakba önteni, mert keserű, visszataszító és bár soha nem éreztem volna, ez a szerelem!