Velem van a gond? 29F

Barátnőm gyűlöli a szüleimet, meg a helyet, ahonnét származom. Az, hogy most van-e oka rá, vagy nincs, szerintem a kérdés szempontjából lényegtelen. Anyám tett érte, hogy ne kedvelje őt. Jelenleg Budapesten élünk. Én annyira nem vagyok oda érte, de kezdem megkedvelni, viszont szeretek kijárni a szülőfalumba, mert ott vannak a barátaim, meg kirándulni. Fontos megjegyeznem, hogy nem a szüleimhez járok haza, hanem a környékre kirándulni, mert nagyon szeretem azt.

Régebben sokat terepmotoroztam a haverokkal, de aztán eladtam, mert jött az egyetem, stb. Most minden akkori haverom, akinek akkor volt, újra elkezdett motorozni és gondolkodtam, hogy vennék egyet én is. Legalább havi egyszer, kéthavonta egyszer eljutni velük motorozni jó lenne. A motort a szüleim garázsában tartanám, mert baromi sok hely van ott és amúgy is azon környéken használnám a krosszpályán.

Mi a logika benne? Nem akarok garázst és utánfutót bérelni feleslegesen, mert úgy is a haverokkal használnám, akik ott laknak, ahol a szülői ház van. Ott a tárolás ingyen megoldott.

Na most barátnőm teoretikusan kijelentette, hogy nem csinálhatom se így, se úgy. Max, ha bérelnék valamit, de akkor sem inkább, mert nem érzi, hogy otthont jelentene számomra. Na most, igazából nem ragaszkodom a motor vásárláshoz, mert drága, de azért engem idegesít ez a fajta tiltás, mert ez az, nevezhetjük akárhogy. Én érzem ezt gáznak, vagy tényleg az?

Sok hibát elkövettünk a kapcsolat alatt. Ő is, én is. És sokáig menekültem Budapestről, mert nem éreztem odavalónak magamat. Eleinte szó szerint szenvedés volt számomra. Itt hibáztam, mert nem vettem figyelembe, hogy ketten vagyunk és cska azzal voltam elfoglalva, hogy szenvedek. Ezen azóta, mióta kiderult 1000%-on próbálok változtatni, de sajnos mindig megkapom, hogy márpedig ez így meg úgy volt. Sok szempontból igaza van, de szerintem (ez csak az én véleményem) nagyon sokban nem. Szinte mindig összeveszünk, mert addig amíg nem mondom azt, hogy igaza van, addig nem engedi el. Igazából, ha javítani is próbálok, akkor is mindig megkapom.

Azzal, hogy oda járok kirándulni, ahonnét származom meg az a baja, hogy úgy érzi, nem tudok elszakadni onnét. Ezt őszintén bevallom, nem is szeretnék, mert szeretem azt a helyet. Óvoda óta ismerem ottani barátaimat, nagyon fontosak nekem a környékbe meg szerelmes vagyok. Én úgy gondolom, hogy ha odajarok kirándulni, az nem kéne gondot okozzon. Attól még bőven lehet otthont építeni. De az ilyenekkel, mint a motor, elbizinytalanodom. Én akarok sokat, vagy egyszerűen nagyon szigorú a párom? Nem tudom eldönteni.

Elkezdtem pszichológushoz is járni, mert azt is kérte tőlem. Szerinte bajok vannak velem és igazából azzal tette függővé a kapcsolatot.

Nagyon rendes lány a párom. Okos, intelligens, nagyon művelt. Ez nyilván az én szempontom, ami nyilván akarmynneire is igyekszem úgy írni, az én oldalamat tartalmazza. Nagyon szeretem őt de már a szakadék szélén állunk és szakítani akar velem.

Igaza lehet? Velem lehet gond? Valami biztos van, mert türelmetlen vagyok és már nem vagyok képes vitázni, mert annyit veszekszünk és annyi problémát kaptam meg velem kapcsolatosan, hogy elkepesztő. Sokban igaza van, de sokban szerintem nincs. Ha ezt mondom, akkor azt kapom, hogy nem vagyok képes elismerni a problémát. Így nem lehet megjavítani a kapcsolatot.