Szeretem de mégis vannak kétségeim. Mit tehetnék?

A párommal házasságra készülődünk.Szeressük egymást és sokáig boldogok voltunk együtt. Mégis problémák kezdtek el bejönni még a párkapcsolatunk közepe fele. Kiderült hogy a nárcisztikus anyós miatt történik mindez.

A párom elmondta hogy nem tud kiszakadni a családi fészekből csak házasság útján.(konkrétan megfolytsák és nem eresztik) Ezért is döntöttünk az esküvő mellett. A párom sokat küzd a kapcsolatunkért. Azt mondta mindent megtesz hogy könnyebb legyen nekünk, mégis az anyós probléma egyre rosszabb. Velem is nem egyszer állt szembe, egy nagyon de nagyon problémás nőröl van szó akinek ha nem tetszik valami akkor nagyon csúnya dolgokra képes. Az esküvőt is ő akarja szervezni amit próbálunk kontrollba tartani de sajnos nem megy. (A párom fizetése a közös házunkra megy el, az enyém a háztartási kellékekre és a bútorokra, a szüleim pedig nem állnak olyan fényesen anyagilag) Igaz, fiatalok vagyunk, de már mindketten dolgozunk és van saját jövedelmünk. A párom sokat keres, egyedül is fel tudná tartani magát csak ugyebár a közös házunk( ami a szomszédos ház a náci anyós mellett)

Nagyon de nagyon segíteni akarok rajta mégis néha úgy érzem csak menekülni akar a náci anyukájától és ezért akar elvenni.

Én már többször mondtam neki hogy nem kell erőltesse ha nem akarja, a házasság komoly dolog. Megértem a helyzetét és segítek neki bármibem. De hallani sem akar ilyenekről. Mindig azt mondja szeret. Én tudom is nagyon jól csak sokszor durva a beszéde velem szemben és nem fogad el semmilyen segítséget... Pedig sokszor a munka és minden egyéb miatt ki van készülve.

Nálam a szülők nyugisabbak. Mégis egyfolytában bizonytalanítanak el és engem is befolyásolnak. Nagyon nehéz, szeressük egymást de mégis mindketten össze roskadunk a nyomás alatt...

Ahogy telik az idő úgy leszünk őszintébbek egymással viszont... Van egy furcsa érzésem ami nem hagy nyugodni...

Erre még rá tesz egy lapáttal a szexualitás. Ugyanis bizonyos okok miatt házasságig nem akarunk lefeküdni egymással. Viszont szexuális tevékenységekben benne vagyunk. Mint példálul a orális szex meg kézzel történő kielégités.(maga a behatolás a tabu) Én mindig megcsinálom neki, nem okoz nehézséget, minden egyes alkalommal örömet okozok neki, minden tudásom szerint. Viszont fordítva már más a helyzet. Próbálok neki segíteni hogy sikerüljön neki is viszont meg sem halja és csinálja a fejem után ami egyáltalán nem jó és fáj, vagy semmit sem érzek.( ez azt is jelenti, hogy nem sikerült a csúcsra jutnom egyszer sem) Egyszer kétszer eljátszottam neki mikor nagyon nagyon próbálkozott és még szót is fogadott nekem de ez 10 alkalomból 2x maximum. A megjátszásom amúgy sem lehetett túl meggyöző mert gyanakodott,viszont nem törődött sokat vele.

Végül elmondtam neki mikor volt egy komoly beszélgetésünk. Nem annyira érdekelte és mindha semmi nem történt volna, ugyan úgy ment minden. Én megcsináltam neki. Ő mikor kedve volt hozzá és azt is úgy né. Mondtam is neki fejezze mert kellemetlen.

Sokat beszél arról hogy majd házasságban milyen jó lesz, hogy ő mennyire oda figyel az Ágyban az ilyenekre. Meg hova megyünk nyaralni meg ilyesmi.(sajnos eddig a toxik környezet miatt nem volt lehetőségünk rá, csak pár alkalommal) Látom is a szeretetet benne... Mégis félek hogy saját magát is átveri ezekkel. Lehet én gondolom túl a dolgot. Mégis mielőtt történt a lánykérés durva veszekedések voltak, többször akartunk szakítani... És tudom hogy a szülők miatt volt mégis valahol a szívem mélyén kételkedek, tényleg nem tudom mit kellene tennem hogy tényleg mindketten boldogok legyünk