Nem szociális párral hogy lehet átvészelni a családi eseményeket? Tényleg inkább ne hívjam soha?

A barátom nem túl szociális. Olyan szinten nem, hogy ideges lesz, ha találkoznia kell olyannal, akit nem annyira ismer. Amikor bemutattam őt a családomnak, barátaimnak, nagyon stresszeltem, mert amíg nem jött el a találkozás, annyira izgult, hogy próbált poénkodni, hogy "ugye csak odamegyünk kezet fogok és jövünk is?" meg ilyen szintűeket mondott. Két éve vagyunk együtt, együtt is élünk, a szüleimet kb másfél éve ismeri, odáig eljutottunk, hogy nem izgul, ha jön velem látogatóba, de ritkán jön, tehát ilyen fél évente 2 alkalommal. A távolabbi családommal szoktunk szülinapozni és karácsonyozni, ezekre nem akar jönni, annyit megtesz mondjuk, hogy az én szülinapomra eljött. Amit amúgy nem is gondolok kötelezőnek, nem baj, ha a többiekére nem jön, de most a karácsonyt is ki akarja hagyni. Tavaly nem jött, mert beteg volt. Azért nincs olyan sok "kötelező" látogatás, nagyon zavar, hogy erre az évi két alkalomra is úgy jön, hogy nem akar, húzza a száját, majd amikor ott van, nem beszél senkivel, max ha kérdezik válaszol, látszik rajta, hogy feszeng, és velem se nagyon beszél olyankor, csak ha én odamegyek hozzá, de én közben szeretnék a többiekkel is lenni. Ő nem érti, miért kell neki családlátogatásra jönnie, mindezt úgy, hogy én meg megyek vele mindenhova, nem csak karácsonyra meg szülinapra, hanem csak úgy is. Ritkán hagyok ki alkalmakat. Van ilyen, hogy szól a tesója, hogy átmegyünk-e úgy, hogy most indulunk, és én abban is benne vagyok, ő meg az egy hónappal előre megbeszélt karácsonyra nem akar jönni. És ismétlem, azzal nincs bajom, ha ritkán jön, meg nem gondolom, hogy mindenhova együtt kell mennünk, de ennyit azért kibírhatna. Én sem vagyok oda kifejezetten azért, hogy az ő családjával töltsek sok időt, de mégis megyek vele, volt olyan hónap, hogy heti kétszer találkoztam velük. Ami még zavar, erről nem ő tehet, de tőlem minden alkalommal megkérdezik, hogy őt miért nem hoztam, miért nem akart jönni (igen, így teszik fel a kérdést), meg mindig meglepődnek, hogyha egyedül megyek. Nekem meg mindig magyarázkodnom kell, kitalálni mindenféle kifogást, betegséget, utazást stb-t bekamuzni, mert ha azt mondom, hogy csak szimplán nem akart jönni, pihenne inkább, akkor el van könyvelve szemétnek.

Nem tudom, hogy én kérek-e túl sokat évi kettő eseménnyel, de lényegtelen, megváltozni nem fog. Szerintetek inkább ne is hívjam sehova? Belefáradtam a kamuzásokba is, mondjam meg, hogy nem volt kedve jönni?