Szerintem nem vonzódik hozzám a barátom. Már szakítani akartam emiatt, de ő nem akar. Hogyan tovább?

Folyamatos probléma a kapcsolatunkban, hogy nagyon ritkán van szex. Ellentétben sok, itt feltett kérdéssel, azzal kezdeném, hogy én próbáltam vele beszélni erről, de egyszerűen nem lehetett. Először csak kíváncsiságból nem kezdeményeztem nála, hogy vajon ő akkor mikor akarna…hát, most már ez îgy is maradt, mert teljesen elvette a kedvem és önbizalmam, tekintve, hogy hetek (!) telnek el úgy, hogy eszébe sem jut hozzám érni. Nem egy, nem kettő, néha 4-5 is. Nekem ez nagyon, de nagyon kevés. Fiatal vagyok, nem is csúnya, nem akarom magam így érezni.

Tegnap leültem vele, borzasztó nehezen, de összeszedtem magam. Elmondtam neki, hogy nekem ez nem jó, valami nyilvánvalóan nem stimmel a kapcsolatunkkal, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy nem mondja el, mi a baj, de akkor ne húzzuk egymás idejét. Nekem ez leírhatatlanul rossz érzés, hogy semmi kedve hozzàm, akkor keressünk mindketten olyat, akihez vonzódunk.

Nem akarta, hogy elhagyjam, mindenfélére hivatkozott. A munkájàra leginkább, hogy lefárasztja, utàlja, nem velem van baja, én ilyen meg olyan szép vagyok. De hát hétvégén sincs semmi… még mindig nem mond igazat, őszintén szerintem rám unt, nem tart vonzónak, és elég valószínű, hogy megoldja máshogy.

Nekem viszont nem kell olyan ember, aki a kezét választja helyettem. Teljes, normális kapcsolatot szeretnék, amibe ez is beletartozik. Nem minden nap, de nem is 5 hetente.

Nem először beszélünk erről. Nincs változás, nem érzem így jól magam, nem akarok így vele élni. Már mindenfélét gondolok, mi a baj velem, teljesen tönkretesz, és sem elfogadható magyarázatot, sem változást nem kapok. Biztos fájna a szakítás, de már sokszor arra gondolok, hogy nem kell ezt többet átélnem, és felszabadulok.

Van más hasonló helyzetben? Természetesen láttam a hasonló kérdéseket, de nem lettem okosabb a legtöbb kommenttől. Nem változott a külsőm, nem ilyen a probléma. A szerető nálam nem opció, és szerintem itt tartós változást a szexi fehérneműk sem hoznának.

Nem értem azt sem, miért nem hagyja, hogy menjek, biztos neki sem jó ez így. Elkerülhetetlen a szakítás úgy érzem, hosszú távon úgysem lesz tartós változás.

Tulajdonképpen nincs egy, konkrét kérdésem. Jól esett kiírni a dolgokat, mert fáj, és nem értem. Köszönöm, ha elolvastad. Véleményeket, tanácsokat szívesen meghallgatok, aki hasonló helyzetben van/volt, arra pláne kíváncsi lennék, főleg nők köréből a speciális helyzetre tekintettel, de férfiak válaszát is várom.