Életközepi válságot/kapuzárási pánikot a rossz haveri társaság befolyásolja?

15 éve vagyunk együtt a párommal. Ő a férfi. (51 éves) Az utóbbi időben eljár kondizni az egyik haverjával, akit 10 éve ismerek én is. Neki sosem volt normális párkapcsolata, buliból áll az élete. Buli és ivás. Ez az ember már régen megmondta nekem, hogy a párom nem barátja, csak arra kell neki, hogy elmenjen vele inni, kondizni, szórakozni. A párom teljesen kifordult magából. A haveri társaság az már 30-35 körüli emberekből áll, akiknek fizeti a piákat, velük szórakozik. Engem levegőnek néz, nagyon egoista lett, és addig fajult a dolog, hogy szakított velem. Ő új életsilust akar, ő élni akar (sosem korlátoztam a bulizásban sem) és nagyon sértő dolgokat mondott, mintha idegen lennék neki. Az új haverjai azt hiszem rendesen lehúzzák pénzzel is, és az utóbbi időben egyik haverja sem néz a szemembe. A párommal lehetetlen leülni megbeszélni a helyzetet, neki az van a fejében hogy szabad akar lenni (sosem tartottam pórázon!) és új életsilust akar. Vett is egy drága, márkás autót, ahhoz való márkájú polókat, sapkát, és nem veszi észre hogy bolondot csinál magából, a haverjai meg belőle. Azok kb ujjonganak hogy szakított velem. Ez a haveri társaság befolyásolhatja a kapuzárási pánikot?