Mièrt nem tesznek semmit azok akiket folyamatosan bántalmaznak otthon?

"Ez valami berögzült dolog, amit nem tudnak elengedni?"

Pontosan. Attól függ milyen szülői mintát látsz. Ha pl világéletedben leszartak, hanyagoltak, akkor érzelmileg elérhetetlen partnert választasz. Ugyanígy van a bántalmazó kapcsolatoknál is, ha a szüleid állandóan vertek tudat alatt is a látott mintát követed.

Sématerápiával egyébként kezelhető, de rengetegen nem ismerik fel, hogy nem egészséges kapcsolatban élnek és nekik teljesen ok, hogy ha sz.rrá veri az ura mert elsózta a bablevest

Nálink verés nem volt, de ezt úgy értsd, hogy csak verés nem, azon kívül minden, a lelki terrortól az anyagi kihasználásig.

Természetesen nem így kezdte. 7 év, 5 év házasság után kezdett el megváltozni, mikor megvolt a közös gyerek. Igen, tudom, tudom, 30 felett se kell ennyire kapkodni, hogy 7 év után, 36 évesen egyből bele kell ugrani a gyerekvállalásba, kicsit várhattam volna, hátha jobban kiismerem. Elvégre egy nárcisztikus pszichopatát könnyen ki lehet ismerni...

A következő két lehetőség közül választhattam: elköltözök a saját ingatlanomból és GYES-ből próbálok új életet kezdeni, miközben évekig pereskedek a vagyonmegosztás és a gyerektartás nem fizetése miatt, meg persze hogy hagyja el a lakásom, és/vagy fizessen a lakhatásért. Addig meg eszünk fényt, az utcán lakva abból van elég.

A másik, hogy beadom a válást, és továbbra is együtt élünk, hiszen utcára nem tudom tenni, se jogilag nem lehetséges, sem fizikailag nem vagyok erre alkalmas. Aztán maximum onnantól lesz fizikai bántalmazás is, vagy egyszerűen hirtelen eltűnök, mondjuk "elutazok".

Miközben a külvilág számára ő volt a tökéletes férj és apa, aki rajong értünk, nem szűnik meg udvarolni, hozza a virágokat, ágyba kapod a reggelit, hoz-visz mindenhová kocsival, hív, írogat, szívecskézik, stb, stb. Tehát még csak arra se számíthatsz, hogy bárki támogat, hiszen te vagy a hülye hisztis picha akinek semmi se elég jó, miért akarsz tőle elválni, egy arany ember!

Nincs hova menniük.

Nem tudnak kiállni magukért.

Kiszolgáltatottak pénzügyileg.

Ezt látták otthon, ez a minta.

Nincs önbecsülésük, honnan is lenne.

Hát velem ilyen szerencsére nem történt, de akár a történhetett is volna.

Kis csúnyácska duci lányként nem volt esélyem bepasizni egy ideig, mert senkinek nem tetszettem. Szüleim is elhitették velem, hogy nem vagyok elég jó, anyám többször mondta, hogy sosem lesz senkim, ha lesz az is elhagy, mert ilyen meg olyan vagyok. Majd megismerkedtem valakivel, aki hajlandó volt velem lenni és állítólag szeretett is. Én is teljesen odavoltam érte. Majd jöttek a gondok, először csak veszekedések, csenddel büntetések, majd enyhe fizikai fájdalom okozása, és folytonos érzelmi zsarolás. Tudtam, hogy ez így nem jó, de azt hittem, hogy ha most lelépek, nem lesz senkim, örülnöm kéne, hogy valaki nem hányja el magát tőlem. Nagyon rosszul bánt velem, de nem tudtam, milyen egy egészséges kapcsolat. Végül úgy sikerült vele szakítanom, hogy belépett egy másik srác az életembe és megmutatta, hogy jól is lehet velem bánni, hogy más is vonzódhat hozzám. Elhagytam az exemet. Hazamentem, anyukámnak elmondtam, hogy vége, erre ezt válaszolta: "senki nem fog ennyire szeretni, mint ő". Bár tény, hogy nem mondtam neki, hogy miket csinált velem, de akkor is, nagyjából 8 évig ez volt a program a fejemben, hogy ennyit érdemlek max, sose lesz ennél jobb, sorra mentek tönkre a kapcsolataim. De ennyire sosem volt rossz, mint az elsővel. Azóta felnőttem és rengeteget olvastam a bántalmazó kapcsolatokról, az én időmben nem is volt ennyi anyag a neten. Biztos vagyok benne, hogy vert volna, eltiltott volna mindenkitől, bezárt volna, emellé még gyerek is lenne, aki miatt nem mernék elválni. Belegondolni is rossz, mi van, ha így alakul...

Engem az ex férjem bántott, de viszonylag gyorsan léptem.

Arra vezettem vissza, hogy nem volt önbecsülésem.

Meg Apukám sem tartott sokra, pedig biztosan nagyon szeret, minden megadott, de gyerekkoromtól semmibe vett, mert nem voltam színötös mintagyerek :(