Hogyan tudnék jobb emberré válni, ha csak gyűlölet és harag van a szívemben?

Köszönöm az eddigi válaszokat.

Úgy érzem, hogy ez egy olyan hosszú út lenne számomra, ami talán életem végéig tartana, hogy "normális" legyek.

A mellékes problémákról nem is írtam még, önbizalomhiány, féltékenység, némi paranoia is van már, hogy biztos megcsalnak stb.

Buzgón jártam 2-3 évig rendszeresen pszichológushoz, volt, hogy hetente 2-3 alkalommal, volt, hogy hetente minden egyes nap, de érdemben semmi sem változott. Abba estem bele, hogy nem volt jó a pszichológusom, és semmilyen eredményt nem tudtam produkálni mellette. Ez kb 6 évvel ezelőtt volt.

Azóta csak lejjebb süllyedtem. A viselkedesemnek hála, lehet azt mondani, hogy a jelenlegi baratnomet belekergettem egy megcsalásba.

Most már látom, hogy mennyire mérgező ez ami én vagyok, szörnyű a visszaemlékezés, hogy a kapcsolat elején milyen volt velem, hogy állt hozzám, mennyire szeretett, csodált, aztán mi lett belőle.

A megcsalást megbocsatottam, mert eljutottam oda, hogy azért történt mert 4 éven át bántalmaztam. Sajnos osszeférhetetlen az amit adok egy kiegyensúlyozott kapcsolattal.

A megcsalás egy érzelmi megcsalás volt, egy külföldi pasival, a személyes találkozó számukra fizikailag és jogilag soha nem jöhetett volna össze, mert olyan országban élt a pasi, hogy rengeteg országba, ha jól tudom egy országba sem utazhat el.

Egy álomvilágot építettek fel, ahol nem volt vita, veszekedés, probléma, csak elfogadás, támogatás, megértés és "szex". Az első ami tönkrement a kapcsolatunkban amúgy a szex volt, mivel a külsejét aláztam folyton.

A régebbi kapcsolataimban pedig mindig találtam mást, amivel alázattam, banthattam őket. A családom, mivel hát család, a kapcsolataim végén mindig próbálta adni alám a lovat, hogy nem én voltam a hibás stb. Mondjuk ez sem tett túl jót, mivel ezekért sem ismertem fel soha azt, hogy nálam van a hiba.

A megcsalás volt az, ami felnyitotta a szemem és nagyon sok dologra fényt mutatott.

Némi javuló tendenciát látok magamon, mióta kiderült a megcsalás, azóta a külsejét már nem bántom, azóta a belső értékeit alázom, hogy újra megcsal, ő egy hűtlen nő stb. A borderlineom és a narcisztikusságom miatt, a bántalmazás után, amikor jól szétaláztam, aztán letiltottam, utána jött ez a tipikus visszaszerzés, mikor "visszaszereztem" jött az eufória, hogy "igen, ez az, szétaláztam és visszaszereztem". Sokáig ennek éltem, ennek az érzésnek, most pár hónapja, 1. már nem akarok eljutni oda, hogy "visszaszerezzem", 2. ha mégis becsúszott ez, már nem jött az eufória, szóval azt érzem magamon, hogy javultam némileg. Nem akarok eljutni oda, és már nem is jön az érzés, hogy drámát generáljak.

Nem csak ő, én is sérültem. A megcsalás óta én magamat egy extra ronda férfinak látom, az önbizalmam....annak annyi, ez is okoz problémákat, azóta nem a nőket nézem az utcán, hanem inkább a férfiakat, eléggé mélyen belém ivódott az önbizalomhiány.

A lényeg, hogy felismertem a narcisztikusságomat, felismertem, hogy nem akarok ilyen lenni, a borderlineom járulékos képessége, hogy folyton kattogok, a megcsalás óta nagyon durván beindult nálam ez. Vannak időszakok amikor alábbhagy, vannak időszakok amikor próbálok magammal foglalkozni, és próbálom kicsit feltornázni magam. Kisebb, mint nagyobb sikerrel.