Válás a megoldás?

13 éve élünk együtt a férjemmel.

Mindketten szegény családból származunk, de tanultak vagyunk, így normális átlagos színvonalon élünk.Van két gyerekünk, de mindig is három gyereket szerettünk volna, ezért 3 éve nagyobb lakás vásárlásakor felvettük a csokot meg a babaváró hitelt és hivatalosan is bevállaltunk egy harmadik gyereket.. Azóta nem született viszont meg a 3. baba. (Ne kezdjen el senki emiatt okoskodni, nem amiatt akarunk 3. gyereket, mert felvettük egy hitelt, hanem amiatt mertünk felvenni így hitelt mert amúgy is szerettünk volna 3. gyereket.. és ez a mi esetünkben nem mindegy..) Szóval vettünk egy lakást, direkt akkorát amiben elférünk 5-en is majd.. Neveljük a gyerekeket, dolgozunk, fizetjük a hiteleket.

Tavaly kétszer terhes lettem de mindkét alkalommal elvesztettük a babákat. Engem ez már akkor nagyon megviselt, de azóta sem javult a helyzet, nem tudok róla senkivel beszélni. Nagyon megtört. Azóta alig alszom, a sportba és a munkámban menekültem, életmódot váltottam, fogytam majdnem 30 kilót.

A vetélések kapcsán számos kivizsgáláson vettem részt, de nem találtak semmit nálam. A férjem viszont utána egyszer sem nézette meg magát, pedig felmerült, hogy ő a vetélések oka.(Megnézette viszont magát 2.5 éve, meg a vetélések előtt, szóval, tudtuk, hogy vele nincs minden rendben, meg vele volt már probléma az első terhességem előtt is.) Viszont mivel teherbe estem tavaly kétszer is, azt mondták, hogy valszleg nem lehet neki baja... Mivel csak az én nődokim mondta az ellenkezőjét ennek, így eleinte el is hittük, hittem az andrológusnak ezt.

Azt mondták próbálkozzunk. Én a második vetélés után (ezt műtéttel kellett "befejezni") úgy döntöttem nem hagyom annyiban. Felvetettem hogy menjünk el egy meddőségi klinikára. A férjem örült neki, szerette volna (ezen a ponton a vetélések miatt nálam jobban szerette volna) ha végre megszületik a harmadik gyerekünk.

Be is jelentkeztem végül, de kiderült, hogy majdnem egy év a támogatott kezelésekre a várakozási idő. Mondtam a férjemnek, nem baj, akkor addig hátha sikerül teherbe esni, majd próbálunk "időzíteni" az együttléteket, meg kivizsgáltatjuk magunkat, eredményeink lesznek legalább mire időpontunk van. Én ehhez tartottam magam, minden hónapban mindent megtettem hogy 'jókor' legyünk együtt, a férjemnek meg úgy tűnt teljesen mindegy, hogy naponta kétnaponta vagy spontán netán tervezetten vagyunk együtt . Ő állandóan szexelni akar, mindegy milyen nap van este, reggel.. mindegy. Itt kezdődtek a bajok. Kiderült, hogy az amúgy gyakori szex mellett gyakran önkielégítést is végez. Ne értsen senki félre, nem zavar, de mivel megegyeztünk hogy akkor most mindent megteszünk ezt óriási becsapásnak éreztem. Aztán én, igeretemhez hűen elmentem, kivizsgaltattam magam újra most nyáron. Továbbra is megfelelő a ciklusom, nincs akadálya a teherbeesesbek. Ő persze nem ment el. Úgy volt vele, majd a meddőségiben kivizsgálják, pedig nem ebben egyeztünk meg.Na most kivizsgálták, kiderült, gyakorlatilag sertil.

Becsapva érzem magam. Elment 3 évem megint azzal, hogy minden hónapban azt várom, hátha most sikerült. Időközben betöltöttem A 40-et, rengeteg trauma ért, így már nincs kedvem ehhez az egészhez. Nincs időm megvárni amíg rendbeteszik, erre lett volna jó az elmúlt időszak..

A 3 évből a fele állítom azért nem lett sikeres mert a férjem zsebkendőbe verte ki a f.szat. a maradék időben meg beleszart abba, hogy min megyek/megyünk át, nem ment utána a problémáknak csak mindig mindent a szőnyeg alá sepert.. szokásosan.

Mással is ezt csinálja, ezt csinálta 10 éve is. Mindig halogat, és én nem vagyok ilyen de eddig ez nem volt ennyire dühítő, mint most, hogy lassan nyilvánvalóvá válik, hogy nem fogjuk tudni fizetni a lakáshitelt, mehetünk albérletbe a gyerekeinkkel, mindezt azért mert ő nem tudott elmenni egy vizsgálatra. Úgy volt vele, "majd összejön"

Ha rákérdezek, "te tényleg ezt akarod?" Azt mondja igen persze, megbeszéltük, stb. Én már rég kimondtam, hogy nem érdekel az egész, O még mindig azt mondja, hogy igen persze..

Egyszerűen csak dolgozni akarok estig, nem akarok vele lenni, hányok a szextől, mióta megtudtam a maszturbálás hazugságot plusz volt az utolsó vetélés szerintem egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt orgazmusom, pedig előtte minden rendben volt.

Tudom, a "gyerekcsinalassal" kiirtottuk a romantikát. Benne volt a pakliban, már az első gyereknél is volt ilyesmi de akkor úgy éreztem a férjemnek is szívügye ez az egész.

Egyébként a férjem már vagy 7 éve sehova nem visz, amióta vannak gyerekeink állandóan velünk vannak. Egy ku.va szabadnapot se vesz ki, ha én kiveszek. Ha mégis kivesz, akkor csak a veszekedés megy egész nap. Egy ideje csak sírok, vagy veszekedek vele, ő meg leszarja. Most is halál nyugodtan alszik, én meg a nappaliban bőgve irom ki ezt a szart ide.. senkivel nem tudom megbeszélni, mert nem akarom ezeket elmondani.

Én így nem tudok élni és a gyerekeknek se jó ez az egész. Én már nem akarok harmadik gyereket, főleg nem tőle. (Senkitől.. )

Azt hiszem, el akarok válni.