Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy mondjam el anyósomnak, hogy hagyja abba, anélkül, hogy megtudná, hogy fasírtban vagyunk?
Külföldön élünk, most született kisbabánk pár hete. A férjem “szörnyen viselkedett” már a terhesség vége alatt is (gyakran elhúzott, hogy kihasználja amíg még van lehetősége, sportversenyekre ment, sportolni a barátaival, kirándulni), ahova én nem tudtam menni 8-9 hónapos terhesen.
Most, hogy megszületett a baba se úgy viselkedik, mint ahogy elvárnám. Sürgősségi császár miatt nagyon rosszul voltam, de pl. ő nem sietett be a kórházba hozzám a szülés utáni nap, hanem kialudta magát evett és csak délután ért be. Anyum például Magyarországról repülővel hamarabb beért (szabit vett ki amint megtudta és szerzett repjegyet és jött és ott volt velem).
A kontraszt is nagyon nagy volt. Anyumnak én voltam a fontos, hogy jól legyek, a férjemnek meg valami látszat, amikor pl. nekem az gondot okozott, hogy lezuhanyozzak, ő órákig füvet nyírt, “mert mit fognak szólni a szomszédok, ha nagy a fű”, meg el akart menni a barátja szülinapi bulijára egy egész hétvégére és mondta, hogy majd jön az anyja és ő segít majd nekem a babával (mert pl. a babát még sokáig cipelni akkor sem tudtam, vagy annyit állni, hogy valamit főzzek).
Szóval eléggé fasírtban vagyunk. Anyum hazament két hét után, mert ő még dolgozik, így nem tud hosszan maradni.
Anyósom jár heti kétszer tehermentesíteni, amíg megfőzök meg takarítok kicsit. Ezek alatt az időszakok alatt folyamatosan a gyereket vagy a férjemet dicséri. Talán érthető módon nekem most az utóbbihoz egyáltalán nincs türelmem, hogy azt hallgassam mennyire tökéletes a fia. Az a félelmem, hogyha még sokat kell hallgatnom, akkor annyira elvesztem a türelmem, hogy úgy mondom meg, hogy hagyja abba, hogy teljesen megromlik a viszony. Viszont mivel a férjemmel amúgy 12 éve együtt vagyunk még várnék, hátha jobb lesz a helyzet. Szépen és viccesen már mondtam anyósnak, hogy együtt élek a férjemmel tudom milyen, nem kell hosszan részletezni, de nem veszi az adást.
Ti hogyan mondanátok meg, hogy legyen kedves hagyja abba? (Nem szeretném, hogyha megtudná, hogy rosszban vagyunk, mert amilyen biztos azt gondolná, hogy a fia csinálta jól és én hisztizek).
válasza:Igaziból ráadásul nem is tudom miből kellet volna ezt előre látnom.
Abból, hogyha meg akartam hívni a családomat vagy ők akartak jönni, sose mondott nemet? Amikor nem akart a tesómékkal együtt lakni, akkor kifizette nekik a szállodát két hétre és azt mondta nekik, hogy nyert egy sorsoláson 10 napot, nehogy rosszul érezzék magukat?
Vagy mikor Balira akartunk utazni, akkor apumnak előrehozták a műtétét, akkor mondta, hogy mi lenne, ha Bali helyett Magyarországra mennénk. Pedig nagyon készült rá és a pénz egy részét vissza se kaptuk.
Vagy abból, hogyha jöttek gyerekek mindig órákat játszott velük?
Általában nagyon családcentrikus és fontos vagyok neki, ezért is esik rosszul, hogy most valami másik ember lett és ezért gondolom, hogy ez átmeneti.
De jelenleg nem akarom anyósomtól ezt hallgatni, mert fel fogok robbanni.
Amúgy a fentieket leszámítva sokat foglalkozik a babával (egyre többet). A gyerekünk is imádja, többet mosolyog rá, mint rám.
Anyósnak azért nem akarom megmondani, mert nem akarom, hogy tudjon róla és bele akarjon szólni, így is épp elég nehéz lelkileg ez a helyzet, és ő akkor is a fiának adna igazat, ha ő azt mondaná, hogy a Föld lapos.
válasza:Szerintem nyugodtan mondd meg anyósodnak, hogy ezt neked most fáj hallgatni. Nincs itt, nem tudja, hogy mi zajlik a négy fal között. Tedd hozzá azt is, hogy a férjeddel se áll szándékodban összeveszni, egyelőre kivársz, de nagyon megváltozott.
Ha elkezd vele pattogni, hogy jól csinálja, akkor meg megkéred, hogy vegye a cipőjét, és nem szeretnéd látni.
Ha ezt a sok sérelmet gyűjtőgeted, egyszer kirobban a férjed felé is. Simább lenne leültetni és megbeszélni vele.
Valószínűleg, szerintem, az lehet a háttérben, hogy irritálja, ha kiszolgáltatott és elesett vagy. Nem szeret ápolni, úgy kezel, mintha fertőző beteg lennél. Egyébként ha beteg vagy, hogy viselkedik veled?
Mondd el neki, hogy mi miért esett rosszul, mit éreztél, mit vártál volna helyette. Hallgasd végig őt is.
Most, hogy mondod…
A betegségeket az egész családja úgy kezeli, mintha nem léteznének. Ez mindig is egy súrlódási pont volt, hogy mikor beteg akkor én próbálom rávenni, hogy pihenjen, de ő nem akar (lázzal sem, de az első láztalan napon már komoly meggyőzőerőt kell bevetnem, hogy ne menjen el sportolni, hanem várjon pár napot). Ha én beteg vagyok, eleinte akkor sem akart betegként kezelni, de kivertem a balhét, mikor először ilyen volt és azóta úgy kezeli, mint egy “dilimet”, amivel nem ért egyet, de elfogadja a másikban és mindig itthon marad olyankor hétvégén és főz nekem gyógyítós levest (aminek szerinte semmi értelme), meg időnként felajánlja, hogy hoz teát mézet stb., de látszik rajta akkor is, hogy amúgy gőze nincs mire van szükségem csak random dobálja be az ötleteket, amik korábban bejöttek, és simán rámnyitja az ablakot vagy nekiáll porszívózni anélkül, hogy megnézné, hogy nem alszom-e.
válasza:Érdekes ez a betegséges storyd... az én exem is kb így állt a betegségekhez, magához és hozzám is. Nulla empátiával, mintha ez csak úri huncutság lenne, ha lázasan feküdtem. Ahogy aztán az amúgy egész könnyű terhességemhez, mígcsak el nem kezdtem görcsölni, délutánra a doki befektetett a kórházba. Én hívtam a gyerek apját, hogy nem vagyok jól és görcsölök, azt mondta, jó nekem, hogy ennyi időm van ilyenekkel foglalkozni, ő spec dolgozik, nem tud ezzel foglalkozni.
Aztán beültem az autóba és bevittem magam befeküdni a klinikára a terhespatológiára. Jött este lélekszakadva, hogy lett-e baja a babának.
1-es voltam.
Ez tényleg érdekes. Ti végül miért váltatok el? Én nagyon remélem, hogy nálunk nem jut idáig a dolog.
14 Nagyon köszi a választ! Nem biztos, hogy ez lesz a megfelelő megfogalmazás, de jól esik, hogy legalább empatikus és értelmes választ olvashattam az előző kommentek némelyike után.
válasza:A férjeddel kellene beszélni a gondokról, nem az anyját tudatni, hogy a híres fia mégse mintaférj/társ. Neki nincs köze hozzá, akkor lesz egyedül ha már nem bír/nem akar neked segíteni a babuci körül. Akkor esetleg kinyithatod a szádat, de akkor is inkább meg kellene várni hogy ők ketten beszéljék meg miért olyan amilyen.
Engem körbe ugráltak szó szerint a kisbabám miatt előtte és utána is, néha már idegesített, hogy neném avatkozott volna milyen ruhát adjak a picire, vagy milyen teát igyak, ha fáj a pocija (szoptattam akkoriban), de megbeszéltük, hogy nincs szükségem olyasmi fajta tanácsokra normális hangnemben.
A férjednek kellene elmagyarázni, hogy nem lehet mindig lepaszolni a babócát másnak, elvégre az apja. Ha szükséged van rá akkor álljon rendelkezésre főleg nehéz feladatokban. Mondjuk nekem úgy tűnik hogy nem igazán kész ő az apaszerepre, nem elég érett hozzá, de ha változtatni akar rajta, akkor lehetséges. Próbáld megbeszélni vele, adj neki egy kis időt és ha később se változik döntsd el hogy kell-e neked még egy gyerek a meglévő mellett.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!