Budapesten kell a férfinek rendelkeznie autóval a társkereséshez?

Érdekes, régen összekerültek fiatalon az emberek, egyiknek se volt semmije, csak a lelkesedése és a szerelme. És együtt megteremtették, amire vágytak. Sokszor hallottam, hogy milyen jó volt EGYÜTT megteremteni azt, amit KÖZÖSEN akartak, nem a másiktól várták, hogy meglegyen valami a kapcsolat kezdeténél és abba bele lehessen ülni - majd később méricskélni, hogy ki mit adott bele.

31# biztos van ilyen is, főleg fiatalon és nincs ezzel baj. De pl 30-35 évesen én már luxusnak tartom úgy állni az élethez, hogy nem baj, hogy a másiknak nincs semmije a diákhitelén kívül, hol dolgozik-hol nem, majd én viszem őt a hátamon. Ehhez lehet hozzájárul a rossz tapasztalatom is(lakásomba beköltöző ex, akit alig bírtam kitenni és folyton én segítettem ki hó végén) na ilyet pl többet nem.

32-es, ez igaz, akkoriban 30-35 évesen már oviba-suliba hordták a szülők a gyerekeiket.

32-essel egyetértek. Egy bizonyos kor után, illetve egy bizony saját egzisztencia után nem lehet így állni az élethez. Sajnos velem is a tapasztalat mondatja ezt. A múltban olyanokkal voltak kapcsolataim, akik nehezebb körülmények közül jöttek, nem érdekelt a háttér vagy, hogy mivel foglalkozik. Aztán persze minden esetben kiderült, hogy a nehezebb körülményéhez erősen köze van a személyiségének (lusta, mindig mástól várja a megoldást, megjátsza magát, stb.). Egy ideig nyilván segít az ember, ahogy tud, de ezt örökké nem lehet csinálni. Szóval nagyon nem mindegy, hogy valaki biztonsági őr vagy bank igazgató, mert általában egy magasabb pozíció egy ambiciózus, kitartóbb személyiséggel társul, ami azért egy családalapítás esetén nem mindegy. Természetesen minden esetben vannak kivételek. De én pl. már nem vagyok hajlandó lejjebb adni csak azért, mert valaki lusta dolgozni, tanulni.

Nekem nincs bajom az egyszerű melóssal, a férjem is az. Viszont ügyes abban, amit csinál, nem lusta. Idővel kiszállt a vállalkozó alól, akinek fix napi pénzért dolgozott és saját vállalkozásban csinálja. Nem multimilliomos, de magához képest fejlődik, van rá igénye, ez az, ami számít.