Hogyan jelezzem a barátomnak, hogy én ennyiket nem tudok kifizetni?

Tipik magyar férfi.

A kommunikáció nem fog működni. Itt egyetlen eszköz működképes, a legjobb védekezés a támadás elve:

Ezentúl te NEM érsz rá bevásárolni. Találj ki valamit miért, nem fog éhesen maradni elmegy majd ő bevásárolni + KÉRJ tőle olyat, ami még az övénél is drágább. Problem solved.

Ez nem külön kassza hanem ingyenélés a pasi részéről.

A külön kassza az hogy elosztják a költségeket. Nem az hogy nekem van időm bevásárolni így minden kaját én veszek, a mittudoménmilyen sztékhúst meg a ráksalátát amit nem is én eszem. Főleg hogy nem is házasságról beszélünk, gyerek sincs, szóval csak a "barátom". Hát a barátom vegye meg a saját kajáit, ne rajtam élősködjön. Nem volt ilyen suttyóm soha, de nem félnék kinyitni a számat hogy nem óhajtom etetni

"Az a problémám, hogy ő kitalálja a legflancosabb ételeket, de kezdő bérből nekem erre nincs ennyi pénzem, és nekem a hagyományosabb ételek is elegek lennének."

Nem mersz határokat szabni.

Pedig fel kell vállalni, hogyha neked ez nem fér bele.

Egyébként nekem ez eléggé, hogyis fogalmazzak, "érdekes", hogy a legflancosabb kajákat találgatja ki.

Figyelj, ha ez neked nem jó így, akkor olyan ételt kell kitalálni, főleg, ha azt írod, hogy a vásárlás rád hárul legtöbbször, ami neked belefér. Nincs mese. Meddig őrlődsz?

#13

Én min. 6x felpontoznám a #10, ha lehetne, de a #11 válasz se kutya.

Mindenki fizesse azt amit ő szeretne enni. Ha ő szarvaspörköltre vágyik, akkor vegye meg ő, vagy adjon rá pénzt.

Fogadok egyből jó lesz neki a rántott sertés szelet...

"Az a problémám, hogy ő kitalálja a legflancosabb ételeket"

"Szégyellem megmondani neki, hogy nekem ezek a dolgok drágák, ő pedig nem nagyon veszi észre, hogy ez így sajnos aránytalan."

Ő nem szégyelli kitalálgatni a drága kajákat, akkor neked se kellene az miatt szégyenkezni, hogy kimondod a valósat.

Neki egy cseppnyi szégyenérzete nincs.

Nekem nagyon sok rossz tapasztalatom van ilyen téren.

Nem húztam meg a határokat fiatalon.

Úgyhogy volt 4-5 pasi aki élősködött rajtam. Volt aki kéregetett mert tudta hogy nem mondok nemet. Volt aki szexelt velem úgy hogy én nem akartam. Azt válaszolta hogy jól van ne hisztizzél már.

Aztán 5 évig nem volt senkim ezalatt kikupálódtam ,önbizalmam is lett. Durva határokat húztam meg.

Rájöttem hogy szép vagyok, a férjemhez képest fiatal is.

Ha fiatal szép nőt akar akkor nyújtson is cserébe valamit.

Lehet hogy unszimpi vagyok valakinek, de én nem vagyok hajlandó belemenni olyan kapcsolatokba ahol én adok és adok, cserébe nem kapok vissza semmit. Mert van elég önbizalmam.

Ha rendbe jössz lelkileg és rájössz hogy szép vagy okos vagy és értékes ember vagy aki szerethető, akkor nem fog gondot okozni az hogy nemet mondj.

Nekem évek kellettek hozzá. De neked lehet hogy csak néhány hét. Ami nem jó érzésekkel tölt el, arra nincs szükséged.

Most nem akarom elemezni hogy ő egy élősködő férfiatlan kihasználós érdekember, mert ezt te is észrevetted. Csak még nem vagy tisztában önmagaddal. Bátran mondhatsz nemet, kimutathatod az érzéseidet, kimondhatod ha valami fáj. Egyszer keress rá a Bihari Vikire, vannak határmeghúzós videói is. Nekem ő a szent biblia. Simán megmondom ha valamit nem akarok. Sőt nem is aggódok hogy a másik mit szól….. mert azt neki kell megemésztenie….