A nagy anyagi különbség miatti megcsalással mit kezdenétek?

Szánalmas a pasid, a kifogásai meg méginkább azok...nem a keresetkülönbség okán, de hogy tudsz egyáltalán társként tekinteni egy folyamatosan önmagát sajnáltató rinyagépre? Ha annyira zavarná a helyzet, akkor ösztönözné a sikered, hogy valamilyen módon a saját területén is megtalálja az előrébb jutási lehetőséget, vagy éppenséggel mással "kompenzálná" az anyagiakat.A pénz nagyon fontos, de másból is áll egy kapcsolat, mint a pénz összelapátolásából...

" elege van az alkalmazotti létből, inkább saját céget szeretne, hogy több pénze legyen." - jah, mert ez így megy, hogy vállalkozik a nagy semmiből aztán majd dől a lé, nem? Idióta.

Nem csinál ez semmit, csak rinyál, és a lehető legrosszabbul vezeti le a saját frusztrációját: megcsal. Nem tudom, neked mennyi intő jel kell, hogy nem ő a társad, de talán itt már most ideje lenne belátni. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy neked ebben mi a jó? Majd rosszul érzed magad, ha valami drágábbat veszel, valami olyanra telik, amire neki nem? Majd elveszi mindentől az örömödet ezzel a hozzáállással? Majd titkolni, meg dugdosni fogod előlre a dolgaidat, vagy lesed, hogy nemhogy megbántódjon azon, hogy megveszed a prémium cuccot a tescos helyett? Az ilyen menjen is, és d-ugja csak a rányomuló irodistát, aki mellett embernek érezheti magát (kérdés, meddig...)!

A pasid nem fog jobban menő vállalkozást produkálni a teidnel a semmiből és főleg nem belátható időn belül.

Téged is le fog húzni és vállalkozásodat is. Kevesebbet fogsz beletenni, nehogy még sikeresebb legyen. Ha mégis sikeresebb lesz, nem fogod neki mérni megmondani.

És újból meg fog csalni. A sírás a műsor része volt

Ha ő attól érzi magát féfinak, hogy többet keres, mint a nő (elég erősen kontroll redflag...), akkor mit akar tőled? Drukkol, hogy tönkremenjen a vállalkozásod? vagy mégis miben látod a megoldást, ami nem a szakítás? Ő nem fog többet keresni, mert most sem a fejlődési lehetőséget keresni, hanem sírdogál, meg nyivákol, mint valami tősgyökeres szerencsétlenség, és dobálózik olyan nyilvánvalóan alaptalan baromságokkal, hogy majd ő hogy "vállalkozik". Mégis mit és miből? Nem a vállalkozói engedély okán jönnek a milliók...

Mit nyújt ő neked, ami miatt úgy érzed, hogy a társad? Amitől jól megvagytok? Mert ő nincs jól meg melletted, hiszen akkor nem rinyálna folyton , és nem farkalná meg az első felkínálkozó nőt...Hosszú távon szerinted ez mégis hova vezet? A sikernek örülni kellene, egy társ veled együtt örül, és felfogja, hogy ő ehhez azzal tett hozzá, hogy a gondtalan hátteret biztosítja, ha mást nem, amiben te kiteljesedhetsz, és tök mindegy, ennek pénzügyi hátterét ki hozza haza, úgyis együtt élvezitek a siker gyümölcsét.

Ő nem örül, hanem önmaga sikertelenségére vetíti ki a te sikeredet, és lehúz. Jól írta itt előttem valaki, ha te most komolyan elhiszed, hogy van értelme ezt az izét, ami közöttetek van, menteni, akkor ő nyilván többet keresni nem fog, de majd az lesz belőle, hogy te szépen meghúzod magad, nehogy bántsa az önérzetét, ha veszel valami drágát, mert akkor jajj, jön a rinyálás, sírás-rívás, meg ki tudja, kinek a pi..nájában áll meg, hogy helyreállítsa az egóját. Ez nem egy boldog párkapcsolat, kár is áltatnod magadat.

Egy érzelmi agyhalott a pasas. Emellett pedig egy önfejű idióta is.

Kezdjük azzal, hogy bizalom. Normális körülmények között a két fél megbízik egymásban, és nem feltételezi azt, hogy amit a másik mond, az hazugság. Alapvető dolog lenne, hogy amit a két fél mond egymásnak, azt el is higyjék, és ne feltételezzék azt, hogy bizony a másik csak kamuzik. Én (F) nem is tudnék együtt lenni olyannal, akinek ha mondok valamit, ő csakazértis azt gondolja, hogy jobban tudja, hogy én mit gondolok, mint saját magam. Volt mondjuk "szerencsém" ilyen barátnőhöz, hiába mondtam neki, hogy adott dolog engem egyáltalán nem zavar, sőt, fel sem merült, mint potenciális zavaró tényező, de ő csakazértis azon lovagolt végig, ameddig jártunk. Vagy ha például meg mertem dicsérni a külsejét, össze is veszett velem, mert hogy ő tudja, hogy nem tetszik nekem, szóval ezzel most hazudtam neki, és ő meg nem tűri, ha valaki hazug. Nem tartott soká a kapcsolatunk.

Aztán ott van a hűség kérdése. Tök mindegy, hogy mivel hozakodik elő, a képlet tök egyszerű: szeret? Akkor nem fog megcsalni. Ez elhatározás kérdése. Tök mindegy, hogy nyomul-e rá valaki vagy sem, tök mindegy, hogy olyan nyomul-e rá, aki kevesebbet keres, ha nem akarna megcsalni téged, akkor megmondta volna, hogy "bocs, de van barátnőm, és szeretem".

Talán a legnagyobb probléma pedig az elfogadás hiánya. Normális körülmények között elfogadjuk a szerelmünket olyannak, amilyen. Ha ez nem megy, akkor nincs értelme a kapcsolatba belekezdeni. Ha pedig mégis belekezdett, akkor meg ne hisztizzen, hogy ez meg az nem tetszik neki. Lett volna lehetősége azt mondani, hogy neki ez nem felel meg. De nem tette. Innentől akkor fogadja el, hogy ez a helyzet, és ne rinyáljon folyton.

Ahogy pedig többen is írták előttem, ez egy hatalmas nagy álszent, és hárító viselkedés, amit csinál. Eleve nevetséges az indoklása, hogy miért feküdt le vele, és akkor még burkoltan te vagy hibásnak beállítva? Ezt azért már tényleg ne vedd be! Persze, ezt így nem merte a szemedbe mondani, mert ahhoz is gyáva, de gyönyörűen körülírta, hogy ezt gondolja. Afelől sincs kétségem, hogy lehet, hogy UTÓLAG megbánta a dolgot. Csak tudod: más dolog eleve hűségesnek lenni, meg más dolog aljas módon megcsalni azt, aki szeret, majd miután mégsem bizonyult annyira nyerőnek a dolog, visszasírni magát hozzád. Nem csak hazug, de aljas, és gerinctelen viselkedés is, amit csinál.