Téged zavarna, ha az élettársad minden nap az egyik ellenkező nemű csoporttársával messengerezne?

#9. Én kidobnám. Nekem ne irogasson ilyen semmilyen körülmények között lányoknak amíg én vagyok a nője. Vagy megfordítom: ha ő ilyeneket írogat lányoknak, ilyen kis marha kedves, aranyos kis simulékony kis édes akkor felőlem bárkivel viselkedhet így csak velem nem, mert akkor én kilépek az ő életéből. Az a helyzet, hogy én válltig állítom és vallom, hogy a legtöbb férfi nem barátkozik lányokkal "csak miért ne" alapon, ha egy lány teljes elutasítással van a férfi felé akkor többnyire az a lány utána érdektelen lesz, nekem meg nem kell az hogy legyenek neki talonban B, C, meg D opciói. Szóval javaslom mondd neki hogy találja ki hogy a lyámbarátokkal való mindennapi üzengetések nélkül is tud e létezni, mert ha nem akkor még most szóljon, ne húzza az idődet. Valszeg megpróbálja megmagyarázni és ráderőszakolni hogy "hádde a lyámbarátoook a legjobbbarátajiiim", neked ezzel nem kell foglalkoznod, mert te mondtál valamit amire nem magyarázatot kérsz hanem konkrét választ. Ha nincs válasz csak a sírás akkor ott kell hagyni, majd a lyánybarátokkal megtervezi a jövőjét, te meg keresel olyat magadnak aki tisztelettel van feléd. Nem kell túlragozni. Persze ez mind csak tanács, ebből azt szűrsz le amit szeretnél, ha jót akarsz magadnak megcsinálod, ha nem akkor szenvedni fogsz még egy darabig, mert nem fog kevésbé zavarni. #8as voltam

Akkor sajnos nem vesz téged komolyan. Vagy lelépsz és nem adsz több esélyt, vagy ultimátumot adsz, ami általában nem szokott jól elsulni...de ha téged ez zavar, folyamatosan problema lesz belőle. Majd ha új csajjal irogat akkor is te leszel a hülye megint? Mibol fogod tudni hogy csak barát? Határok vannak...

Láthatóan a hozzászólók többsége a paranoiás álláspontot képviseli. Nekem férfiként két női barátom is van, mindkettő férjjel és gyerekkel. Gyakran beszélek telefonon velük, s kettesben is gyakran eltöltünk akár fél napokat együtt, nagyokat beszélgetünk. S nem történik semmi közöttünk, tiszta barátság az egész, s ez a férjeket sem zavarja, mert tudják, hogy a feleségeiknek régi jóbarátja vagyok. Ha egy párkapcsolatban megvan a kölcsönös és feltétlen bizalom, a gyanakvás nem üti fel a fejét.

Még hozzátenném a #18 hozzászólásomhoz Feldmár András világhírű pszichológus álláspontját, mely szerint akkor szeret valaki bennünket igazán, ha szabadabbnak érezzük magunkat a társaságában, mint ha egyedül volnánk. A valódi szeretet ugyanis nem a másik birtoklásáról szól, és nem arról, hogy a másik ember a mi igényeinket, szükségleteinket kielégítse vagy hogy elvárásainknak megfeleljen. A valódi szeretet nem akar semmit a másiktól, hanem épp ellenkezőleg: hagyja és elfogadja, hogy az legyen a másik, aki.

Oké, akkor olvasgass el még pár pszichológus rovatot, meg nagyon örülünk neki hogy neked úgy álltak a csillagok, hogy sikerült VALÓDI barátságot kialakítani, csak el kell szomorítsalak, ez elég ritka eset kedves utolsó és az a kis kivétel amit te képviselsz nem fedi az általános valóságot. Én nem kockáztatnék nőként, én kerekperec megmondanám nekem ez nem fér bele. És szerintem ez a nyáladzás kategória amit a kérdező leírt inkább "simpelésnek" tűnik mintsem valódi baráti szándéknak. Ezt azért mi nők szoktuk érezni;) 8as voltam.