Ez csak szerintem nagyon bunkó dolog?

Barátnőm rendszeresen csinálja azt, hogy elkezdek mesélni neki valamit, a szavamba vág, és utána leszarja, hogy folytatom-e a mondókámat. Mondok egy példát. Jövök be a szobába, és elkezdem mondani neki, hogy:

"Képzeld el, a munkahelyen épp X dolgot csináltam, amikor jött be a Pista, tele volt a keze, és akkor azt mondta, hogy..."

Erre a szavamba vág valami ilyennel, hogy

"Gyere ide, szerinted ezt a szó így írják?"

Odamegyek, válaszolok, és ilyenkor már várok, hogy mondja-e, hogy folytassam, vagy valami, de nem. Ennyi, mintha a falnak beszéltem volna. Nagyon kellemetlen és kiábrándító, hogy ennyire szarik bele, amit mondani akarok neki.

Egyszer-egyszer belefér, de ez rendszeres. És ami még rosszabb, hogy - bár nem ilyen durván, de - ezt eljátssza a szüleimmel is. Meg amúgy a sajátjaival is, szóval nem ellenem irányul, hanem ő alapból ilyen.

Ez nem bunkó dolog?