Menjek vagy maradjak?

25 éves vagyok, a barátom 28.

Mindkettőnknek nagy családja van és szerencsére mindenkivel jól kijövünk , leszámítva az egyik unokatestvérét.

A barátom egy születésnapon mutatott be a családjának és mindenki örült nekem ezt a lányt leszámítva,ő a buli közepén odajött hozzám bemutatkozott majd aztmondta ,hogy mi nem leszünk együtt sokáig majd távozott is. Nos ennek már két éve. Kb. 4hónappal ezelőtt megvettem álmaim autóját.Rá 2 napjára épp indulni készültem a mamámhoz, amikor felbukkant( az első találkozásunk óta szinte nem is beszétunk semmit). Behívtam , nagyon furcsa volt számomra ,hogy megjelent így meg is kérdeztem ,hogy miért jött.

Azt mondta , hogy ő csak jött megnézni hogyan élünk és ,hogy én kinek képzelem magam ,hogy ilyen autót veszek.

Lényegtelen…

Ezekután minden nap felbukkant nálunk, míg én dolgoztam és a barátommal kávézgattak nevetgéltek.. Mondtam a barátomnak ,hogy nekem nem tetszik ez az egész és megkérdeztem ,hogy szokott e rólam valamit mondani. A barátom félve de elmondta ,hogy egy két megjegyzése mindig van rólam.

Ezek a találkozók odáig fajultak ,hogy mikor a lány itt volt, teljesen behálózta a barátom és én voltam a céltábla.. Engem ez már nagyon zavart.. a barátom a randijainkat mondta le miatta ,hogy őt eltudja vinni ide oda és ha a barátom megemlítette ,hogy pénteken pl. Moziba megyünk 9-re. Ő nyolckor felbukkant és tönkrevágta az egészet..

És ,hogy mit csináltam ilyenkor mikor ő megjelent, miért nem küldtem el vagy a barátom..

Én próbáltam felvilágosítani őt ,hogy az unokatestvére milyen őneki ez fel se tűnt..

1hete volt az utolsó ilyen alkalom..

Úgy érzem ,hogy ő egy kígyó, akinek az okoz örömet ,hogy ha nekem szabotálhassa a kedvemet.. a barátom erre csak legyint és nemérdekli.

Nekem már gyomoridegem van ettől a helyzettől.. úgy érzem a barátom soha nem fog kiállni mellettem..