Maradjak vagy menjek?

Én 23 éves vagyok, a barátom 26. 3 éve vagyunk együtt. A barátom a kapcsolatunk elején eldöntötte ,hogy nyit egy élelmiszerboltot egy kisvárosban,és az egész úgy indult ,hogy mind a ketten egyenrangúak leszünk(legalább is én ezt gondoltam)

Mivel az első pillanattól kezdve vele voltam és segítettem őt amiben tudtam. Mire megnyílt az üzlet és dolgoztam hétfőtől szombatig napi 16órát , addigra azt kaptam ,hogy én csak itt egy alkalmazott vagyok és bármi van, fogjam be a szám és dolgozzak..

A gond csak az volt ezzel az egésszel, hogy minden nap hasonló megjegyzéseket kaptam..

Teltek a hetek, az én szavam nem ért fel senki máséhoz. Ha a szüleinél voltunk őtőlük is azt kaptam “hogy alkalmazottnak kuss a neve”

Nem gondoltam magam egy egyszeru alkalmazottnak..hiszen ott voltam a kezdetek előtt és hát mégis csak a barátnője vagyok a fiuknak, aki mindenben támogassa és robotolok neki ,hogy az álma megvalósuljon, miért kapom en ezt?

Es mielőtt kérdeznétrk a barátom reakciója erre nem a kiállok a barátnőmért volt, hanem egy hangos röhögés.. én tiszteltem őket engem erre neveltek, vissza kellett volna szólnom , de nem tudtam..

Sosem védett meg egy barátja beszólásától, a szüleitől senkitől.. és bár ennek az egésznek vége, (otthagytam az üzletet és más munkát kerestem)

Egyszerűen nemtudok ezeken a dolgokon túltenni ugyanis annyi rossz dolog történt ebben a kapcsolatban, hogy éjszakánként csak forgolódom és nemtudom mi legyen…