Távolság, rossz időbeosztás elveszi a kedveteket kapcsolattól vagy igyekeztek megoldani hogy lássátok egymást? Vagy aki nem igyekszik annak nem olyan fontos a kapcsolat?

Ha szeretem a másikat, egy 5 perces találka miatt is hajlandó lennék utazni (nyilván, ha ő is ugyanolyan lelkes). Volt már rá példa.

Persze lehet elfoglaltságra hivatkozni, mert van az a helyzet, amikor tényleg nem férhet bele 2 óra sem...

Én mondjuk simán ki tudom szűrni, hogy ki az, aki kifogásokat keres. Az ilyennek nem vagyok elég fontos, tehát nincs dolgunk egymással.

Mi jó 1 órányi autóútra laktunk egymástól. Volt olyan, hogy nyaralni indultunk, 1-2 szabad órám volt csak, de a most már férjem beült az autóba és elszaladt hozzám. Csak hogy lásson.

Elég macerás volt a közlekedés, 4 hónap után összeköltöztünk.

Volt már, hogy alig negyed óra kedvéért utaztam kétszer 6 órát.

Nyilván az ideális az lenne, ha nulla utazással maximális időt tölthetnék együtt, de nekem a szerelem, és maga a személy fontosabb, mint az idő. Inkább vagyok kevesebbet azzal, aki a mindenem, mint többet azzal, akivel legfeljebb csak egy lagymatag közepes lenne a kapcsolatunk.

Hogy hol van az ésszerűen beáldozható idő mértéke, azt szerintem nem lehet meghatározni. Nekem az, ha hajnalban elindulok, délre odaérek, és ha nem lehetséges az ottalvás, akkor késő estére otthon vagyok, az egy teljesen vállalható forgatókönyv. Legalábbis pár évig egészen biztosan. Ennél távolabb igyekszek nem ismerkedni, mondjuk 2-3000 km már nekem is aránytalanul sok lenne. Persze, ha már kapcsolatban vagyok, és valami okból hirtelen megduplázódik köztünk a távolság, nem fogom eldobni azt, akit szeretek.

Aztán már meg másképp van ezzel. De azért amikor olyanokat látok, akik a szomszéd városba sem képesek elmenni a szerelmükhöz (?), ott azért megkérdőjelezem az érzelmek valódiságát.

"Vagy aki nem igyekszik annak nem olyan fontos a kapcsolat?"

Igen, ez pontosan így van, minden esetben, nem csak ebben. Ennyit kell szem előtt tartani. Ha fontos vagy valakinek, az írni, hívni fog, találkozik veled, megoldja, hogy együtt legyetek, törődik veled. Ha nem szeret, nem vagy neki fontos, akkor a saját kényelmét tartja szem előtt.

"szeretem de sokszor ugy vagyok vele hogy nincs ertelme"

Ez egyértelműen jelzi, hogy komoly problémák vannak. :/ #7 vagyok, most is (táv)kapcsolatban, de egyszer sem éreztem úgy, hogy ne lenne értelme. Volt olyan kapcsolatom, ahol kezdtem azt érezni, de ott azért már komoly problémák voltak, és nem is tartott már soká az a kapcsolat. Ahol rendesen működnek a dolgok, ott soha nem éreztem olyat, hogy ne lenne értelme találkozni. Akkor sem, ha 3 napot töltünk együtt, de akkor sem, ha csak 10 percet.

"másképp dolgozunk"

Mi is egyébként. Sőt, nálunk olyan lehetetlenül jön ki az időbeosztásunk, hogy van egymás után 2 olyan hétvége, amikor nem tudunk találkozni, mert ő akkor dolgozik, én meg hétköznaponként. Nyilván ez nem ideális, de ki lehet bírni.

"nincs jogsim se hogy autóba pattanjak"

Nekem sincs, és neki sem. És akármennyire is hitvány a tömegközlekedés, még így is meg lehet oldani, akár 400 km-ről is, hogy találkozzunk.

"de inkabb pihen vagy ennyi időre nincs kedve autóba szállni"

Bocsi, ez off-topik, de most eszembe jutott az örök "van autód - nincs autód" vita, ahol az autó nélkülieket szeretik úgy beállítani, mint valami fogyatékosokat, akik alig tudnak valahová eljutni. Na, itt van az élő példa, hogy ez mennyire nincs így. Én az ország másik feléről is elindulok, busszal, vonattal, 2-3-4 átszállással ott vagyok, neki meg nincs kedve autóba szállni. Most erre mit mondjak? Hiába van ott az autó, ha ő egy nyámnyila töketlen. (Gondolom, ő a pasi, te meg vagy a nő.)

De bocsi, kicsit eltértem a témától. A lényeg az, hogy normális körülmények között, főleg, ha minden lehetőség adott rá, aki szeret, az nem fogja azt mondani, hogy "hát most nincs kedvem elmenni hozzád".

Lehetnek persze rendkívüli esetek, mondjuk ha 8 napot dolgozik egyfolytában, napi 12 órát, és utána azt mondja, hogy "bocs, de találkozzunk máskor, mert ki kell pihennem magam". Erre azt mondom, hogy oké, jogos. De amikor valaki merő lustaságból nem megy, az már nincs rendben.

"En sokszor azt is bevallalom hogy kevesebbet alszom csak hogy több időt töltsünk együtt"

Én is. Ha megyek hozzá, akkor hajnali 4-kor kelek, és ha még aznap visszajövök, akkor este 11-re érek haza. De ha több napot töltünk együtt, akkor is kimaxoljuk rendesen az együtt tölthető időt.

(Ha úgy van, akkor persze ez fordítva is áll, ő is képes korábban felkelni azért, hogy együtt lehessünk, csak a kelet-magyarországi közlekedés jellegzetességei miatt én viszonylag könnyen meg tudom olyani azt, hogy utazzak hozzá, ő viszont megfelelő buszjáratok hiányában ezt nem tudná megoldani. Emiatt inkább én utazok hozzá, pontosabban egy hozzá közeli városba, és ott szoktunk találkozni.)

De szerintem száz szónak is egy a vége... vannak, akik tesznek a boldogságukért, és vannak, akik csak a kifogásokat keresik. Nekem sajnos úgy tűnik, hogy a barátod az utóbbi kategóriába tartozik. :(

Nem mondom, hogy ennek így feltétlenül vége, de nagyon komolyan át kellene beszélgetni a dolgokat, és csak akkor folytatni, ha ő is tesz azért, hogy ebből egy működő, kölcsönös kapcsolat legyen. Mert ami most van, az nagyon egyoldalú. (Vagy ha ő nem érez úgy, akkor meg ne hitegessen, hanem mondja meg, hogy mi a helyzet. Fájni fog, de hosszabb távon jobb az ilyet hamarabb megtudni, mintsem évekig kétségek között élni, hogy aztán a végeredmény ugyanaz legyen.)