Aki nem szerelemmel szereti a parjat de szereti az konkretan hogy tudna leirni magat az erzest?

Mi 10 éve vagyunk együtt.Pillangók, bizsergés nincsenek. De én nem is tudom csak mondani, hogy csak szeretem őt, valahogy sokkal mélyebb érzés ez mint egy "sima szeretem".

Ő a társam, a legjobb barátom akivel mindent megbeszélhetek, aki megért és megnevettet, támogat és akiben feltétel nélkül megbízhatok.

Egyszerűen szeretek vele mindent is csinálni, sétálni, felfedezni új helyeket közben nagyokat beszélgetni, boltba menni, főzni, filmet nézni...az ő jelenlétében vagyok a legnyugodtabb, vele tudok a legőszintébben magam lenni, biztonságban érzem magam és nem is tudom elképzelni nélküle az élemet.

33/N

Vannak ezek a szerelmi stílusok. Az egyik ilyen a storge. A baráti szerelem. Én most éppen ilyet érzek egy lány után akivel kapcsolatban vagyok. Jobb ez mint a lángoló szerelem, abban megégethetem magam..

F30

Érdekes hogy vannak akik ezt külön tudják választani,mármint a szerelmet és szeretetet..Én nem.van mikor csak szeretem, és fel idegesítenek a hibái,

máskor meg lopva rá nézek,és csordultig telik a szívem szerelemmel,

hogy milyen jó pasi,ember és apa... :-)) 20 éve együtt.. :-))

Semmi extra, olyan mint egy jó és megbízható szerszám, vica-versa. Tudjuk hogy együtt könnyebbé tesszük a közös életünket, számíthatunk egymásra. Viszont tökéletesen életképesek vagyunk egyedül is, nincs az az érzés hogy jajjj, nem láttam már 1 napja, mi lesz most. Mi simán elvagyunk egymás nélkül akár 1-2-3 hétig is, heti egy 3 perces telefonnal.

Igazából sem én, sem a feleségem nem az a fajta, aki nagyon szeretné az embereket, nekem pl. akkor jó ha egyedül vagyok. Szóval szerintem ember típus válogatja. Olyan nő elől mindig is menekültem, aki folyamatosan a nyakamon volt.

Utolsó,az embereket én se csípem annyira,de ez nem jelenti azt hogy

a páromat ne szeressem..

És van különbség aközött is hogy a "nyakadon" van vagy szeret veled lenni..

Te se a szenvedélyek viharán nőttél fel.. :-D

18. Én baromi szenvedélyes vagyok, baromira jó a kezem, baromira szépeket tudok írni vagy festeni. Csak amikor sorozatban azt tapasztaltad hogy ennek semmi értelme, akkor rájössz hogy a nagy szenvedélyeddel egyedül vagy ezen a világon. Nálam ez a szenvedély dolog 21 évesen véget ért, elástam magamban. Most már közel az 50-hez elmondhatom hogy jól tettem. Mindenem megvan, csalódás sem ért. Amikor romantikus hangulatba kerülnék, elég csak rágondolni hogy mekkora kamu és műanyag minden ami körbevesz, amit modern 21. századnak hívunk, és mindjárt meg is nyugszom. Komolyan! Sosem szeretnék érzelmeket bele fektetni másokba, főleg nem egy nőbe vagy a páromba. 100% a csalódás és hogy egyedül maradok az érzéseimmel. Jól van ez így, ellenben megtanultam a hála érzését az életemért, sokkal komolyabb érzésvilágot ad nekem az a tudat hogy egy vagyok azzal ami körbevesz. Nekem rengeteget adott az hogy az érzelmi energiáimat nem pazaroltam el egy nőre, nem rettegtem attól hogy vajon ez meddig tart, vagy éppen hogy gőze sincs arról hogy mit beszélek. Én közel 30 éve megtartok minimum egy lépés távolságot mindenkitől, a családomtól is. Nincs is vita, nincs veszekedés, ellenben minden kiszámítható, tervezhető és így sikeres is.

Eszméletlen sok energiát visz el az érzelmi hullámvasút, ha egy valami nem hiányzik, akkor ez pont az! Sokan azért maradnak benne egy kapcsolatban, mert hiába hogy az idő 90%-ban rossz nekik, de az a 10% kibékülés vagy engedmény a másik részéről azt olyan érzelmi orgazmus számukra, hogy ettől színes az életük. Jajjj, nem kell elválnom, mert most hozzám szólt egy kedves szót! Most már minden rendben.

Na mindegy is, nekem ez nem hiányzik, nem éreztem sosem hogy bármilyen nővel is azonos szinten lennék szellemileg, morálisan, érzelmileg. Én mindig 100X többet adtam vagy tettem bele egy kapcsolatba, visszafelé meg alig kaptam valamit. Elágazóhoz értem, átgondoltam, aztán elindultam azon az úton amit a mai napig is járok. Utólag elmondhatom hogy jól döntöttem. Volt időm magamra, kitárult a világ, több diplomát szereztem, remek munkahelyem van, ott a vállalkozásom, a mai napig tanulok, képzem magam, a hobbimban kiteljesedem. Miért? Mert érzelmileg nem remegek, nem őröl fel az a tudat hogy jujjj most megsértettem, jujjj ma miért utasított el, jujjj ma mit értett félre, jujjj ma miért nem hívott fel, jujjj ma este miért nem bújik oda hozzám.