Szeretheted tiszta szerelemmel úgy a másikat, hogy nem akarsz tőle gyereket? És a másik fél meg nagyon szeretne?

A kettőnek nincs köze egymáshoz.

Én nem szeretnék gyereket és senkit nem szerettem még úgy, mint a páromat. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

Igen, szeretheted, én is így szeretem őt, szerelemmel. Nem akarok gyereket, mert már 40 éves vagyok, idősnek érzem magam a gyerekvállaláshoz nőként. De ez nem jelenti azt, hogy tőle nem akarok, csak egyszerűen már nem vágyom anyaságra. Ő 44 éves, előző házasságából van már egy gyereke, de tőlem is nagyon szeretne egy közös "szerelemgyereket". Megérti az én álláspontomat, és tudja, hogy anyagilag se nagyon tudnánk bevállalni, nem is erőlteti, de tudom, hogy nagyon szeretné.

Igen. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

Igen, mélyen szerelmes vagyok, de ettől függetlenül irritálnak a gyerekek. De amúgy, azt hiszem, átlátom a logikádat, Kérdező: valószínűleg úgy gondolod, hogy egy stabil és őszinte érzelmeken alapuló kapcsolatban(?) hamarabb jut az ember eszébe a gének közös örökítése, mint bármilyen másik esetben. Nem butaság, biztosan akadnak esetek, ahol emiatt jut eszébe valakinek a gyerekvállalás, de amúgy egyáltalán nem törvényszerű. Aki utálja a gyerekeket, azt az élete szerelmével közös gyerek gondolata sem fogja felvillanyozni.

A szeretet/szerelem fokmérője nem az, hogy akarok-e az illetőtől gyereket.

Olyan nincs hogy az egyik nem szeretne, a másik igen. Azt a kapcsolatot ott rögtön be kell fejezni, mert valamelyik fél biztosan sérül, ez nem kompromisszumképes helyzet.

Ha két különnemű ember közül az egyik szeretne gyereket, de a másik nem, attól még (eleinte) nagyon szerethetik egymást, de rövidesen szakítanak. Ez olyan biztos, mint kétszer kettő négy.